Strangelove Írók:Vica-Timi
(Amit eddig Vicus írt azt bemásolom ide :)
London 1995. augusztus
Félig lehúzott redőnyön át beszűrődő reggeli fényre ébredtem.Álmos pillantást vetettem az éjjeli szekrényen álló órára és nyugtáztam magamban,hogy még nincs egészen fél 7 amikor a vekker csörögni szokott.Tehát akadt még pár percem,hogy nyújtózkodjak és lustálkodjak kicsit mielőtt felkelek és elvégzem a szokásos reggeli teendőimet.Tulajdonképpen nem kellett sietnem a készülődéssel hisz 8 órára mindig sikerült beérnem a társammal közös ügyvédi irodánkba ahol már évek óta dolgozom.
Miután végre kikászálódtam pihe-puha ágyikómból felhúztam a redőnyt és a hirtelen arcomba ömlő napfénytől hunyorognom kellett.Kényelmesen kislattyogtam a fürdőszobába belenéztem a tükörbe ahonnan egy kissé sápadt és kócos arc nézett vissza rám.Fintorogva beletúrtam rövidre vágott barna hajamba,ledobáltam magamról a hálóruha gyanánt használt póló-rövidnadrág kombinációt és beálltam a zuhany alá,hogy felfrissüljek vagy inkább,hogy észhez térjek.Gyorsan végeztem mert a fejem enyhe sajgással jelezte,hogy ideje lenne kávéhoz juttatni a szervezetemet.
Megtörölköztem és visszamentem a hálóba,felvettem a tegnap este gondosan kivasalt királykék színű kosztümömet majd sminkelés és fésülködés következett.Amikor végeztem elégedetten mértem végig magam a szobában lévő egész alakos tükörben.Egy 33 éves átlagos testalkatú és magasságú nőt láttam.Ez vagyok én Evelyn Thompson.
Csináltam egy kávét a konyhában de mielőtt kényelembe helyeztem volna magamat behoztam a napi újságot amit a kihordó fiú mindig a lábtörlőre hajít.Elgondolkodva széthajtottam az asztalon és nézegetni kezdtem közben kortyoltam a kávét.A következő pillanatban azonban félrenyeltem és köhögni kezdtem mert megláttam az újság egyik oldalán egy cikk főcímét.
"Öngyilkosságot kísérelt meg a Depeche Mode énekese."
Hirtelen úgy éreztem magam mint akit fejbe kólintottak.Ez nem lehet igaz gondoltam,ez képtelenség.Dave....bár évek nem találkoztunk személyesen azért én figyelemmel kísértem az életét még ha csak az újságokon keresztül is.Nem tudtam őt soha igazán elfelejteni,hogy is tudtam volna hisz összeköt minket egy 4 éves szerelem sok-sok emléke.
Igen az emlékek amiket már évek óta nem idézek meg magamnak.Hirtelen éreztem valami késztetést,hogy most megtegyem.Lecsaptam a bögrém az asztalra és mint akit űznek berohantam a nappaliba és lábujj hegyre állva kutatni kezdtem a gardrób szekrény legfelső polcán.Míg végre nagy nehezen megtaláltam majd levettem egy dobozt de idegességemben elejtettem és a doboz tartalma kiborult a szőnyegre.Leguggoltam,hogy összeszedjem de a szétterülő régi fényképek között rögtön rátaláltam legfelül az első közös képünkre Dave-el.Remegő kézzel vettem fel és könnybe lábadt a szemem.Azonnal megrohantak az emlékek,illatok,érintések idéződtek fel bennem.Pillanatra megszédültem,behunytam a szemem,hogy ne lássam a 17 éves kori magunkat.Még most is pontosan emlékszem az első találkozásunkra mintha csak ma történt volna...pedig 16 éve volt.
|