FrissítésSúgó

DmTimi

2010.04.23. 17:09 -

(Amit eddig Vicus írt azt bemásolom ide :)   London 1995. augusztus   Félig lehúzott redőnyön át beszűrődő reggeli fényre ébredtem.Álmos pillantást vetettem az éjjeli szekrényen álló órára és nyugtáztam magamban,hogy még nincs egészen fél 7 amikor a vekker csörögni szokott.Tehát akadt még pár percem,hogy nyújtózkodjak és lustálkodjak kicsit mielőtt felkelek és elvégzem a szokásos reggeli teendőimet.Tulajdonképpen nem kellett sietnem a készülődéssel hisz 8 órára mindig sikerült beérnem a társammal közös ügyvédi irodánkba ahol már évek óta dolgozom. Miután végre kikászálódtam pihe-puha ágyikómból felhúztam a redőnyt és a hirtelen arcomba ömlő napfénytől hunyorognom kellett.Kényelmesen kislattyogtam a fürdőszobába belenéztem a tükörbe ahonnan egy kissé sápadt és kócos arc nézett vissza rám.Fintorogva beletúrtam rövidre vágott barna hajamba,ledobáltam magamról a hálóruha gyanánt használt póló-rövidnadrág kombinációt és beálltam a zuhany alá,hogy felfrissüljek vagy inkább,hogy észhez térjek.Gyorsan végeztem mert a fejem enyhe sajgással jelezte,hogy ideje lenne kávéhoz juttatni a szervezetemet. Megtörölköztem és visszamentem a hálóba,felvettem a tegnap este gondosan kivasalt királykék színű kosztümömet majd sminkelés és fésülködés következett.Amikor végeztem elégedetten mértem végig magam a szobában lévő egész alakos tükörben.Egy 33 éves átlagos testalkatú és magasságú nőt láttam.Ez vagyok én Evelyn Thompson. Csináltam egy kávét a konyhában de mielőtt kényelembe helyeztem volna magamat behoztam a napi újságot amit a kihordó fiú mindig a lábtörlőre hajít.Elgondolkodva széthajtottam az asztalon és nézegetni kezdtem közben kortyoltam a kávét.A következő pillanatban azonban félrenyeltem és köhögni kezdtem mert megláttam az újság egyik oldalán  egy cikk főcímét. "Öngyilkosságot kísérelt meg a Depeche Mode énekese." Hirtelen úgy éreztem magam mint akit fejbe kólintottak.Ez nem lehet igaz gondoltam,ez képtelenség.Dave....bár évek nem találkoztunk személyesen azért én figyelemmel kísértem az életét még ha csak az újságokon keresztül is.Nem tudtam őt soha igazán elfelejteni,hogy is tudtam volna hisz összeköt minket egy 4 éves szerelem sok-sok emléke. Igen az emlékek amiket már évek óta nem idézek meg magamnak.Hirtelen éreztem valami késztetést,hogy most megtegyem.Lecsaptam a bögrém az asztalra és mint akit űznek berohantam a nappaliba és lábujj hegyre állva kutatni kezdtem a gardrób szekrény legfelső polcán.Míg végre nagy nehezen megtaláltam majd levettem egy dobozt de idegességemben elejtettem és a doboz tartalma kiborult a szőnyegre.Leguggoltam,hogy összeszedjem de a szétterülő régi fényképek között rögtön rátaláltam legfelül az első közös képünkre Dave-el.Remegő kézzel vettem fel és könnybe lábadt a szemem.Azonnal megrohantak az emlékek,illatok,érintések idéződtek fel bennem.Pillanatra megszédültem,behunytam a szemem,hogy ne lássam a 17 éves kori magunkat.Még most is pontosan emlékszem az első találkozásunkra mintha csak ma történt volna...pedig 16 éve volt.

[56-37] [36-17] [16-1]

vica	Előzmény | 2010.08.09. 08:30 - #56

Bocsi az egyik rész kétszer ment..............

vica	Előzmény | 2010.08.09. 08:29 - #55

Dave valószínűleg oda ülhetett ahol azelőtt ült mielőtt meglátott engem mert közvetlen egy pohár sör elé telepedett. -Kérsz te is?-kérdezte udvariasan a sörre mutatva. Megráztam a fejem. -Ittál már egyáltalán sört?-érdeklődött vigyorogva. -Nem.- válaszoltam röviden. -Akkor legalább kóstold meg.-mondta Dave és elém tolta a poharát. Belekortyoltam gyöngyöző-habzó italba és ahogy a keserű folyadék végig folyt a számon és a torkomon undorodva fintorogtam és lettem a poharat. -Fúj.-szólaltam meg prüszkölve-hogy tudod ezt meginni?....blöá... Reakciómra hangos nevetés volt a válasz. -Meg lehet szokni az ízét.Akkor mit iszol? -Semmit köszi. Lopva újra körbe pillantottam.Láttam,hogy a jobb sarokban asztalok állnak hozzájuk illő székekkel.A falakon plakát szerű képek lógnak.Egész normális helynek tünt és tekintve,hogy a suliból elég sokan tartózkodnak itt biztos népszerű is gondoltam. -Szóval mi szél hozott erre? Zökkentett ki egy kérdés a szemlélődésemből. -Lehet,hogy nem hiszed el de magam sem tudom hogy kerültem ide.-válaszoltam egykedvűen. Dave kérdően felhúzta a szemöldökét és jó nagyott húzott a söréből én pedig szinte megbabonázva figyeltem,hogy minden egyes kortynál,hogy mozod az ádámcsutkája. -Történt valami otthon?-kérdezte mi után abba hagyta az ivást. Kicsit haboztam,hogy elmeséljem-e neki de aztán kibukott belőlem. -Csak annyi,hogy összevesztünk anyámmal én pedig mivel tökéletesen elegem lett belőle rávágtam az ajtót és leléptem,hogy egy kicsit kiszellőztessem a fejem.Aztán bolyongtam egy darabig a városban és itt kötöttem ki. -Nem akarok indiszkrét lenni, de elárulnád, hogy min vesztetek össze? -Tulajdonképpen rajtad.-vallottam be óvatosan és igyekeztem Dave tekintetét kerülni. -Rajtam? -Hát...nos...anyám meg akarta nekem tiltani,hogy barátkozzak veled mert,hogy is mondjam....nem nagyon kedvel téged pedig nem is ismer....én pedig mondtam neki,hogy ha tetszik neki ha nem akkor is barátkozni fogok veled és egyáltalán nem érdekel mit gondol rólad mert nekem nem az a meglátásom veled kapcsolatban mint neki.-magyaráztam és én szégyelltem magam anyám helyett. -Értem....és sajnálom-válaszolta. Úgy tünt nem különösebben rázta meg,hogy anyám nem bírja. -.......és megtudhatom mi a meglátásod velem kapcsolatban?-kérdezte lágy hangon és megfogta a kezem és közelebb hajolva hozzám fürkészően figyelte az arcom ami elvörösödött és olyan színe volt mint a paprikának. Kutattam az agyamban mivel üssem el a választ. -Gyakran jársz ide?-próbáltam terelni más felé a beszélgetést. Ebben a pillanatban a világ legnagyobb idiótájának gondoltam magam. -Igen de nem válaszoltál a kérdésemre. Zavaromban elfordítottam a fejem. -Hát... a barátomnak tartalak.-nyögtem ki. -Az jó. Aztán érdeklődésemre Dave elmondta,hogy miután elköszönt tőlem Paul-al találkozott a Double Six-ben mert megbeszélni valójuk akadt.Majd ránéztem az órámra és elkerekítettem a szemeim,hogy mennyire elszaladt az idő és közöltem,hogy mennem kell,ő pedig felajánlotta,hogy elkísér haza mondván nem jó egy lánynak egyedül mászkálni sötétedéskor. A házunk előtt elköszöntünk egymástól,adtam Dave arcára egy puszit és gyorsan bementem. Anyám persze örjöngve várt,hogy hol a fenébe voltam és felemelte a kezét,hogy adjon egy pofont de látta rajtam,hogy nem félek ezért az utolsó pillanatban meggondolta magát és nem csinált semmit csak rám ordított,hogy takarodjak a szobámba én pedig örömmel teljesítettem a kérését.Aztán vettem egy kellemes zuhanyt közben a délutáni események jártak a fejemben és magamban mosolyogva befeküdtem az ágyamba majd hamar elaludtam. Másnap reggel a köszönésen kívül nem kommunikáltunk anyámmal semmit én pedig miután felöltöztem felkaptam a táskám és szórakozottan útnak eredtem a suli felé.Egyszer csak egy "hé"-t hallottam a hátam mögül és a hang irányába fordulva láttam,hogy Dave áll a sarkon lazán támaszkodva egy kerítésnek. -Már észre sem veszed a másikat....-mondta méltatlankodást tettetve. -Á szia.Bocs kicsit elbambultam.Hát te?-csodálkoztam de éreztem,hogy határozottan felderülök a látványától. -Gondoltam megvárlak,hogy együtt menjünk a suliba.Ha nem gond...? -Ó...-böktem ki.-Persze,hogy nem gond....örülök neked. Majd egymáshoz igazítva a lépteinket együtt folytattuk az utat és közben beszélgettünk. A sulinál aztán találkoztunk Martinnal,Andy-vel és Grainne-el és mivel Jo és barátnői nem voltak velük ezért én is becsatlakoztam egy kis csevejre a bandához.Dave vigyorogva mesélte a többieknek,hogy előző nap debütáltam életemben először mint kocsmai vendég.Ezen persze a többiek erőteljesen felnevettek én pedig zavaromban azt sem tudtam hova nézzek.De a jókedvünket az órára hívó csengő félbe szakította.A szünetekben mivel feltünt Jo is inkább nem mentem oda a bandához.Ehhez az elhatározásomhoz tartottam magam és úgy tünt Dave ezt el is fogadta de amikor vége lett az összes óránknak hazakísért én pedig nem mondtam nemet bár furcsálltam,hogy miért nem Jo-t kíséri. Délután felhívott apám és nem tetszésének adott hangot az előző napi viselkedésem miatt,majd elmondta anyámtól tudja,hogy miféle alakkal lógok.Én pedig elmagyaráztam neki,hogy tudom mit teszek és kértem bízza rám kivel barátkozom vagy kivel nem.Hamar rövidre zártam a beszélgetést és letettem. Következő nap megbeszéltem Dave-el haza felé menet ,hogy matek korrepetálásokat ezentúl náluk tartjuk.Így az egyik alkalommal aztán sikerült megismekednem a testvéreivel is. Nővére Susan aki két évvel volt idősebb nálunk,ugyan udvariasan köszönt nekem, de úgy tünt nem igazán érdekelte a személyem.Ellenben az öccsei a 13 éves Peter és a 11 éves Philipp kíváncsian méregettek. Phil még meg is jegyezte,hogy a bátyja mekkora mázlista mert már megint kifogott magának egy jó csajt.Persze kitört a jóízű nevetés én pedig habogva mondtam a kissácnak,hogy nem vagyok a testvére barátnője. Általában Dave szobájában kettesben tanultunk,így aztán erővel kellett kényszerítenem magam,hogy ne a szorosan mellettem ülő kisugárzására figyeljek hanem a tananyagra.Ám ez csöppet sem volt egyszerű.Ilyenkor a szívem majd kiugrott a helyéből és a kezem enyhe remegése elég árulkodó volt a bennem dúló érzelmi viharról. A közös tanulások aztán mindig nagy röhögésekbe fulladtak mert,hogy Dave állandó bohóckodott és viccelődött.Amikor megmutatta a lemezeit és az egyikre az volt írva T. Rex,összenéztünk és mivel egyre gondoltunk kórusban rávágtuk az osztályfőnökünk Mr.Williams nevét.Meg is hallgattunk a lemezt,majd Dave hirtelen elkapta a derekam és forogva körbe táncoltuk a szobát,nekem pedig rendesen kellett kapaszkodnom a karjába.Majd kifulladva kétrét görnyedve a röhögéstől az ágyra rogytunk mert a tánc stílusa egyáltalán nem illett a zene stílusához.Aztán elhallgattunk és fürkésztük egymás arcát. Este mivel csütörtök volt együtt néztük a Top of the Pops című műsort a tv-ben a Gahan család nappalijába.Persze én Dave mellett ültem.Nagyon jól éreztem magam náluk.Láttam hogy, nagy közöttük az összetartás és a szeretet.Rá kellett döbbennem,hogy ez az ami hiányzik az életemből és ettől a gondolattól kissé elszomorodtam. Mrs.Gahan kedvesen marasztalt vacsorára,de én nem akartam zavarni elvégre én csak egy idegen vagyok a számukra, nem tartozom közéjük.Úgyhogy elköszöntem és Dave elkísért haza.

vica	Előzmény | 2010.08.09. 08:28 - #54

Dave valószínűleg oda ülhetett ahol azelőtt ült mielőtt meglátott engem mert közvetlen egy pohár sör elé telepedett. -Kérsz te is?-kérdezte udvariasan a sörre mutatva. Megráztam a fejem. -Ittál már egyáltalán sört?-érdeklődött vigyorogva. -Nem.- válaszoltam röviden. -Akkor legalább kóstold meg.-mondta Dave és elém tolta a poharát. Belekortyoltam gyöngyöző-habzó italba és ahogy a keserű folyadék végig folyt a számon és a torkomon undorodva fintorogtam és lettem a poharat. -Fúj.-szólaltam meg prüszkölve-hogy tudod ezt meginni?....blöá... Reakciómra hangos nevetés volt a válasz. -Meg lehet szokni az ízét.Akkor mit iszol? -Semmit köszi. Lopva újra körbe pillantottam.Láttam,hogy a jobb sarokban asztalok állnak hozzájuk illő székekkel.A falakon plakát szerű képek lógnak.Egész normális helynek tünt és tekintve,hogy a suliból elég sokan tartózkodnak itt biztos népszerű is gondoltam. -Szóval mi szél hozott erre? Zökkentett ki egy kérdés a szemlélődésemből. -Lehet,hogy nem hiszed el de magam sem tudom hogy kerültem ide.-válaszoltam egykedvűen. Dave kérdően felhúzta a szemöldökét és jó nagyott húzott a söréből én pedig szinte megbabonázva figyeltem,hogy minden egyes kortynál,hogy mozod az ádámcsutkája. -Történt valami otthon?-kérdezte mi után abba hagyta az ivást. Kicsit haboztam,hogy elmeséljem-e neki de aztán kibukott belőlem. -Csak annyi,hogy összevesztünk anyámmal én pedig mivel tökéletesen elegem lett belőle rávágtam az ajtót és leléptem,hogy egy kicsit kiszellőztessem a fejem.Aztán bolyongtam egy darabig a városban és itt kötöttem ki. -Nem akarok indiszkrét lenni, de elárulnád, hogy min vesztetek össze? -Tulajdonképpen rajtad.-vallottam be óvatosan és igyekeztem Dave tekintetét kerülni. -Rajtam? -Hát...nos...anyám meg akarta nekem tiltani,hogy barátkozzak veled mert,hogy is mondjam....nem nagyon kedvel téged pedig nem is ismer....én pedig mondtam neki,hogy ha tetszik neki ha nem akkor is barátkozni fogok veled és egyáltalán nem érdekel mit gondol rólad mert nekem nem az a meglátásom veled kapcsolatban mint neki.-magyaráztam és én szégyelltem magam anyám helyett. -Értem....és sajnálom-válaszolta. Úgy tünt nem különösebben rázta meg,hogy anyám nem bírja. -.......és megtudhatom mi a meglátásod velem kapcsolatban?-kérdezte lágy hangon és megfogta a kezem és közelebb hajolva hozzám fürkészően figyelte az arcom ami elvörösödött és olyan színe volt mint a paprikának. Kutattam az agyamban mivel üssem el a választ. -Gyakran jársz ide?-próbáltam terelni más felé a beszélgetést. Ebben a pillanatban a világ legnagyobb idiótájának gondoltam magam. -Igen de nem válaszoltál a kérdésemre. Zavaromban elfordítottam a fejem. -Hát... a barátomnak tartalak.-nyögtem ki. -Az jó. Aztán érdeklődésemre Dave elmondta,hogy miután elköszönt tőlem Paul-al találkozott a Double Six-ben mert megbeszélni valójuk akadt.Majd ránéztem az órámra és elkerekítettem a szemeim,hogy mennyire elszaladt az idő és közöltem,hogy mennem kell,ő pedig felajánlotta,hogy elkísér haza mondván nem jó egy lánynak egyedül mászkálni sötétedéskor. A házunk előtt elköszöntünk egymástól,adtam Dave arcára egy puszit és gyorsan bementem. Anyám persze örjöngve várt,hogy hol a fenébe voltam és felemelte a kezét,hogy adjon egy pofont de látta rajtam,hogy nem félek ezért az utolsó pillanatban meggondolta magát és nem csinált semmit csak rám ordított,hogy takarodjak a szobámba én pedig örömmel teljesítettem a kérését.Aztán vettem egy kellemes zuhanyt közben a délutáni események jártak a fejemben és magamban mosolyogva befeküdtem az ágyamba majd hamar elaludtam. Másnap reggel a köszönésen kívül nem kommunikáltunk anyámmal semmit én pedig miután felöltöztem felkaptam a táskám és szórakozottan útnak eredtem a suli felé.Egyszer csak egy "hé"-t hallottam a hátam mögül és a hang irányába fordulva láttam,hogy Dave áll a sarkon lazán támaszkodva egy kerítésnek. -Már észre sem veszed a másikat....-mondta méltatlankodást tettetve. -Á szia.Bocs kicsit elbambultam.Hát te?-csodálkoztam de éreztem,hogy határozottan felderülök a látványától. -Gondoltam megvárlak,hogy együtt menjünk a suliba.Ha nem gond...? -Ó...-böktem ki.-Persze,hogy nem gond....örülök neked. Majd egymáshoz igazítva a lépteinket együtt folytattuk az utat és közben beszélgettünk. A sulinál aztán találkoztunk Martinnal,Andy-vel és Grainne-el és mivel Jo és barátnői nem voltak velük ezért én is becsatlakoztam egy kis csevejre a bandához.Dave vigyorogva mesélte a többieknek,hogy előző nap debütáltam életemben először mint kocsmai vendég.Ezen persze a többiek erőteljesen felnevettek én pedig zavaromban azt sem tudtam hova nézzek.De a jókedvünket az órára hívó csengő félbe szakította.A szünetekben mivel feltünt Jo is inkább nem mentem oda a bandához.Ehhez az elhatározásomhoz tartottam magam és úgy tünt Dave ezt el is fogadta de amikor vége lett az összes óránknak hazakísért én pedig nem mondtam nemet bár furcsálltam,hogy miért nem Jo-t kíséri. Délután felhívott apám és nem tetszésének adott hangot az előző napi viselkedésem miatt,majd elmondta anyámtól tudja,hogy miféle alakkal lógok.Én pedig elmagyaráztam neki,hogy tudom mit teszek és kértem bízza rám kivel barátkozom vagy kivel nem.Hamar rövidre zártam a beszélgetést és letettem. Következő nap megbeszéltem Dave-el haza felé menet ,hogy matek korrepetálásokat ezentúl náluk tartjuk.Így az egyik alkalommal aztán sikerült megismekednem a testvéreivel is. Nővére Susan aki két évvel volt idősebb nálunk,ugyan udvariasan köszönt nekem, de úgy tünt nem igazán érdekelte a személyem.Ellenben az öccsei a 13 éves Peter és a 11 éves Philipp kíváncsian méregettek. Phil még meg is jegyezte,hogy a bátyja mekkora mázlista mert már megint kifogott magának egy jó csajt.Persze kitört a jóízű nevetés én pedig habogva mondtam a kissácnak,hogy nem vagyok a testvére barátnője. Általában Dave szobájában kettesben tanultunk,így aztán erővel kellett kényszerítenem magam,hogy ne a szorosan mellettem ülő kisugárzására figyeljek hanem a tananyagra.Ám ez csöppet sem volt egyszerű.Ilyenkor a szívem majd kiugrott a helyéből és a kezem enyhe remegése elég árulkodó volt a bennem dúló érzelmi viharról. A közös tanulások aztán mindig nagy röhögésekbe fulladtak mert,hogy Dave állandó bohóckodott és viccelődött.Amikor megmutatta a lemezeit és az egyikre az volt írva T. Rex,összenéztünk és mivel egyre gondoltunk kórusban rávágtuk az osztályfőnökünk Mr.Williams nevét.Meg is hallgattunk a lemezt,majd Dave hirtelen elkapta a derekam és forogva körbe táncoltuk a szobát,nekem pedig rendesen kellett kapaszkodnom a karjába.Majd kifulladva kétrét görnyedve a röhögéstől az ágyra rogytunk mert a tánc stílusa egyáltalán nem illett a zene stílusához.Aztán elhallgattunk és fürkésztük egymás arcát. Este mivel csütörtök volt együtt néztük a Top of the Pops című műsort a tv-ben a Gahan család nappalijába.Persze én Dave mellett ültem.Nagyon jól éreztem magam náluk.Láttam hogy, nagy közöttük az összetartás és a szeretet.Rá kellett döbbennem,hogy ez az ami hiányzik az életemből és ettől a gondolattól kissé elszomorodtam. Mrs.Gahan kedvesen marasztalt vacsorára,de én nem akartam zavarni elvégre én csak egy idegen vagyok a számukra, nem tartozom közéjük.Úgyhogy elköszöntem és Dave elkísért haza.

vica	Előzmény | 2010.08.09. 08:27 - #53

Az ajtó nyitódás hangjára anyám azonnal előkerült. -Szia.-köszöntem nyugalmat erőltetve magamra de a szívem úgy dobogott,hogy majd kiugrott a helyéből.-hamarabb haza jöttél? Közben levettem a kabátomat és felakasztottam a fogasra. -Szervusz kislányom.-köszönt vissza anyám és sötét arckifejezése nem sok jót ígért.-Igen amint látod és micsoda szerencse,hogy így van.Legalább láttam,hogy kivel lógsz iskola után gondolom mindennap.Azt hiszem elég világosan megkértelek,hogy ne barátkozz ezzel a....Dan-el.-mondta anyám nagy adag megvetéssel a hangjában és keményen nézett rám de én felszegtem a fejem és álltam a tekintetét.Legbelül azonnal felháborodtam,hogy anyám annyira lenézi Dave-et,hogy még a nevét sem jegyzi meg és tekintve,hogy az elmúlt héten pont,hogy nem álltam szóba vele nevetségesnek találtam a feltételezést,hogy együtt lógunk.De persze ezt anyám nem tudta,hogy kerültem őtt és hiába is mondtam volna neki úgy sem hitte volna el úgyhogy nem starpáltam magam a magyarázkodással.Csak egy aprócska megjegyzést tettem. -Dave-nek hívják...-préseltem ki magamból visszafojtott dühvel. -Nem érdekel a neve.-vágott közbe anyám hidegen. Mindig elképesztett anyám ridegsége és leereszkedő magatartása.Abból pedig végképp elegem volt,hogy állandóan irányítani akart és beleszólt az életembe. -Én pedig világosan megmondtam anya,hogy nagy lány vagyok már és el tudom dönteni kivel barátkozom és kivel nem.Nem vagyok olyan előítéletes mint te. -Evelyn elmondtam az érveimet,hogy miért nem helyeslem,hogy ezzel a fiúval barátkozz.-magyarázta anyám hevesen és idegesen beletúrt a hajába. Szinte vágni lehetett a feszültséget az előszobában és ekkor nem bírtam tovább. -Csak,hogy én nem fogadom el az érveidet.-kiabáltam-hallottál Dave-ről ezt-azt ami alapján eldöntötted,hogy egy semmirekellő.Rendben ez a te véleményed.Elfogadom.De te is fogadd el,hogy nekem más a véleményem.Amióta az eszem tudom mindig el kellett fogadnom amit mondasz és mindennek úgy kellett lennie ahogy te akartad nem számított,hogy az apának vagy nekem jó-e.Az,hogy ide költöztünk az is csak neked volt jó és engem meg sem kérdeztél szeretném-e.Kész tények elé állítottál és nekem nem volt más választásom el kellett fogadnom.De most már elegem van ebből.Ha jól emlékszem te kértél arra,hogy keressek itt barátokat. Hát most találtam egyet aki nem felel meg a te izlésednek holott nem is ismered.De nekem megfelel és tetszik neked vagy sem barátkozni fogok Dave-el.Úgyhogy anya nagyon szépen kérlek ne akard rám tukmálni az akaratodat és ne akarj irányítani többet. Láttam,hogy a szavaim hallatán anyám szinte fulldoklik a felháborodástól de nem érdekelt és meg sem várva a válaszát majd szétrobbanva a dühtől elmasíroztam a szobám irányába kinyitottam az ajtót majd a küszöbön állva egy hatalmasat rúgtam a táskámba ami csak úgy szállt befelé mint a győzelmi zászló.Aztán sarkon fordultam mint aki jól végezte dolgát és a bejárati ajtót céloztam meg a lépteimmel menet közben pedig lekaptam a fogasról a kabátomat amit pár perccel ezelőtt akasztotta fel és nagy lendülettel belebújtam.Amikor lenyomtam a kilincset anyám utánam kiáltott. -Evelyn nem mész sehova.... De én nem törődtem vele csak el akartam menni és minnél messzebb lenni tőle.Nagy robajjal bevágtam magam mögött az ajtót.Bentről újabb kiáltást hallottam. -Evelyn azonnal gyere vissza..... Úgy éreztem friss levegőre van szükségem és,hogy le kell higgadnom.A vérnyomásom az egekben volt és az idegességtől megfájdult a fejem. Elindultam az egyik irányba de szinte nem láttam a méregtől.Egy darabig csak céltalanul bolyongtam és puffogtam magamban anyám számomra elképesztő viselkedésén de ahogy lehajtott fejjel róttam az utcákat és méllyeket lélegeztem lassan megnyugodtam.A főtéren lezöttyentem egy padra és Dave szavai jutottak eszembe amiket a tornapályán mondott nekem.El kellett ismernem,hogy tökéletesen igaza van.Végig gondoltam életem 17 évét.Az első emlékeim apám ügyvédi irodájához kötnek hisz elég sokat tébláboltam ott.Nyilván hatott rám mert akkor határoztam el,hogy én is ügyvéd leszek és ezt meg is mondtam a szüleimnek.Tehát magától értetődött,hogy jól kell tanulom ha ezt el akarom érni ők pedig elvárták,hogy ez így legyen.Inenntől mindent a tanulás alá rendeltem,csak az volt a fontos és ennek következtében sok mindenből kimaradtam.Amíg az osztálytársaim szombat esténként buliztak addig én otthon ültem aztán elszorult a szívem amikor hallottam,hogy hétfőnként mesélik a hétvégi élményeiket.Aztán ha én is el szerettem volna menni valahova mindig az volt a szüleim kifogása,hogy nekem a tanulásra kell koncentrálnom és nem menjek sehova.Miközben ők mindig azt tehettek amit akartak.Anyám nem túl finoman irányított mindig is és beleavatkozott a dolgaimba de ma betelt a pohár.Ideje,hogy változtassak szögeztem le magamban.Meg kell,hogy férjen az életemben a tanulás mellett más is mint például a szórakozás mint más ilyenkorú fiatalnak mint én. Elgondolkodva felálltam és tovább ténferegtem,nem is figyelem merre járok amikor egyszer csak hangos nevetés hangjai ütötték meg a fülem.Akkor vettem csak észre,hogy az egyik kisutcában járok és egy nyitott ajtajú helység irányába értem.Megálltam egy pillanatra és kíváncsian a nyakamat nyújtogatva belestem.Meg kellett állapítanom,hogy egy kissé füstös eléggé zsúfolt kocsma az ami előtt állok.Felnéztem az ajtó feletti táblára és leolvastam Double Six. Nyugtázva a tényt magamban,hogy immár tudom mi a neve Basildon egyik kocsmájának. Rá kellett jönnöm, milyen röhejes,hogy ahhoz képest,hogy már hónapok óta ebben a városban lakom még csak most fedezek fel helyeket.Ebből is látszik ,hogy állandóan otthon ülök és nem nagyon vettem a fáradtságat arra,hogy alaposabban szétnézzek és bejárjam a várost.Pedig már rég meg kellett volna tennem.Mindegy is gondoltam és tovább indultam.Pár lépés után megtorpantam mert a kérdő hangsúllyal kiejtett nevemet hallottam a hátam mögül. -Eve...? Azonnal felismertem a mélly hangot és egy pillanatra megállt az ütő bennem.Úgy éreztem magam mint akit rajta csíptek valami csínytevésen. Megfordultam és a kocsma küszöbén álló az ajtófélfába kapaszkodva kifelé hajoló Dave-el találtam magam szemben.De nem lepődtem meg.Mert amiket már tudtam róla abba nagyon belefért,hogy suli után kocsmákban múlatja az időt. -Szia-köszöntem zavartan és megköszörültem a torkom. -Azt hittem az előbb rosszul látok.Hogy kerülsz te ide? -A lábaimon.... -Hogy-hogy nem tanulsz elzavartak a könyveid? Valahogy nem voltam humoromnál és elhúztam a számat. -Vicces vagy... Dave kutató pillantással nézett a mosolytalan arcomba és összeráncolta a homlokát.Mintha megpróbálta volna kitalálni mi járhat a fejemben. -Nem akarsz bejönni?-kérdezte és befelé mutatott a kocsmába. A zöld szempárba nézve eszembe jutottak a gondolataim amiken agyaltam az előbb a padon.Megfogadtam,hogy ezen túl másképp lesz és talán itt az alkalom,hogy változtassak az életemen és olyan tegyek amit eddig még nem gondoltam. Végül is miért ne mehetnék be oda akár csak más fiatalok?Rajta Evelyn biztattam magam légy olyan mint a többiek és ne akarj folyton kilógni a sorból. -Jössz? -Igen.-döntöttem el. Majd megfogtam a felém nyúló kezet és beléptem.Aztán beugrott,hogy mi van ha Jo is bent van és meglátja,hogy a pasija kezét fogom.Aggódva néztem szét a faburkolatú helységben és legnagyobb megkönnyebbülésemre Jo-t nem láttam sehol.Tehát nincs itt sóhajtottam fel megnyugodva és kifújtam a levegőt.Ugyanakkor felfedeztem pár fiút a suliból akiket látásból ismertem és az osztálytársunkat Paul Redmond-ot is ,hogy ott van. Biliárdozott a bal oldali sarokban felállított biliárd asztaloknál amik fölött nagy lámpák lógtak egy számomra ismeretlen sráccal.Paul éppen felnézett és amikor meglátott csodálkozva rám köszönt. -Helló Eve. -Helló Paul.-intettem vissza. Még mindig fogtuk egymás kezét és ajtóval szemben a pár lépésre lévő pult felé lettem irányítva ahol jó magas székek voltak,hogy fel lehessen érni a pultot.Helyet foglaltunk.Dave valószínűleg oda ülhet

vica	Előzmény | 2010.08.09. 08:26 - #52

Dave közelségének hatására éreztem,hogy a gyomrom megremeg mintha ezernyi pillangó repkedne benne.Már szinte összeért a szánk amikor eszembe jutott,hogy mintha sors kísértetiesen ismételné önmagát.Két héttel ezelőtt is így álltunk a házunk nappaliában és ha Jerry éppen nem rondított volna bele az idillbe a telefonjával akkor az elmúlt két hét is másképpen alakult volna.Aztán kiábrándító módon bevillant,hogy Dave tökéletesen félreértett mindent és a hideg arckifejezése ahogy azt mondja csak barátilag puszilt meg.Mi lesz ha most is ez történik kérdeztem magamtól.Nem akarom még egyszer átélni azt a megalázottságot és még kevésbe azt ami utána következett.Nem akarok újra sírni és tépelődni éjszakánként,hogy akkor szeret vagy csak szórakozott aztán átkozni önmagam,hogy újra bedőltem a kedvességének gondoltam. Zavaró gondolataim szinte erőt vettek rajtam és gyorsan elfordítottam a fejem majd lefejtettem magamról a kezeit és láttam,hogy az arcán átsuhan a csalódottság majd arrébb húzódtam és úgy tettem mintha elméllyülten tanulmányoznám a tornapálya betonjára felrajzolt csíkokat. Dave aztán irányomba fordulva mellém állt és a korlátra támaszkodott közben pedig oldalról az arcomat fürkészte.A beálló kínos csendet végül ő törte meg. -Eve nem akarod elmondani mi a baj?-kérdezte hallkan.-Biztosan van valami oka,hogy így kiakadtál az előbb. Megvontam a vállam ami kissé talán flegmának hatott.Pedig utáltam ha valaki így rángatta a vállát erre most én viselkedem így. Legszívesebben rávágtam volna a kérdésére,hogy az első számú fő probléma te vagy,hogy nem tudok rajtad eligazodni. Van amikor idegesítően viselkedsz máskor pedig mint most is kedves vagy és érdeklődő.Sőt annak a ténynek az ellenére,hogy van barátnőd amikor megcsókolsz vagy magadhoz ölelsz már-már azt hiszem szeretsz és azt érzed amit én irántad.A többi pedig ehhez képest szinte apróság.Utálok itt lenni és hiányzik a régi életem.Agyaltam magamban amiből a mellettem álló hangja zökkentett ki. -Ne legyél már ilyen.Nem jó ha magadba fojtod ami bánt.Árt az egészségednek. -Mióta vagy te ilyen bölcs?-kérdeztem csipkelődve. -Azt hiszed ha önkéntes száműzetésbe vonulsz el tudod kerülni,hogy bántsanak?Hát nem.Ha csak a könyveid fölött üldögélsz állandóan és nem jársz sehova nem,beszélsz senkivel csak magadnak teszel rosszat.Eve így sosem fogsz beilleszkedni és hidd el nem jó egyedül lenni.Szerintem többet kéne barátkoznod. Önkéntelenül is felnevettem. -Érdekes Mr.Williams is ezt mondta. -Nocsak a T-rex tud valami értelmes tanácsot is adni?-vonta fel a szemöldökét Dave kissé gúnyosan.-azt hittem csak a matekhoz ért. A T-rex elnevezés hallatán megint felnevettem. -Na ez az.Sokat kéne nevetned.Mondták már neked,hogy milyen szép vagy amikor nevetsz? Éreztem,hogy erőteljesen elpirul az arcom a bók hatására. -Köszi.-motyogtam és lehajtottam a fejem. -Szóval oda jöhetnél a szünetben hozzánk dumálni.Különben ott a barátnőd is.Őt gondolom kedveled.Na jó hát elismerem Gore nem biztos,hogy szórakoztató társaság lenne neked mert hát ugye nem olyan elbűvölő személyiség mint én,Andy pedig egy nagy mamlasz és most éppen szerelmes....szóval alig hallani a hangját mert állandóan Grainne-t bámulja ..... Az "elbűvölő személyiség" kifejezésre felkaptam a fejem és ahogy ránéztem Dave-re láttam,hogy erőteljesen vigyorog én pedig fintorogtam rá válasz képpen. -Megfeledkeztél arról az aprócska tényről,hogy a társaságodban ott van a barátnőd is akivel finoman szólva sem bírjuk egymást.Úgyhogy köszi az invitálást de azt hiszem jobb ha kihagyom.Nem akarok balhét köztetek mert esetleg Jo félreérti,hogy ha oda megyek hozzátok.Inkább vagyok egyedül mint egy olyan társaságban ahol tudom,hogy van olyan aki nem kedvel.-érveltem. -Jaj Eve ne legyél már ilyen merev. Már megint ezzel jön,hogy merev vagyok gondoltam. -Sajnálom,hogy nem tudok olyan laza lenni mint te.-fortyantam fel és legbiggyesztettem a szám. -Pedig neked is jobb lenne ha kicsit el tudnád engedni magad és nem vennél mindent olyan komolyan.Ne foglalkozz Jo-val.Azért többen lennének akik kedvelnek mint akik nem.Szóval Gra és Andy ők tuti kedvelnek és szerintem Gore sem vetné meg egy ilyen szépség társaságát aztán hát...szóval...én is ....khm.....kedvellek.-hebegte el Dave a mondat végét.Egy pillanatra olyan érzésem volt mintha mást akart volna mondani de elhessegettem ezt a gondolatot.Nem kell már minden mondat mögött többet látnom korholtam magam.Valamennyire meggyőzőnek tüntek a szavai de mégis bizonytalankodtam.Úgyhogy maradtam az eredeti álláspontomnál. -Kérlek, Dave ne haragudj rám, de inkább kihagynám a közös szüneteket. Ne érts félre, nincs ellened semmi kifogásom, Andyvel és Martinnal sincs semmi bajom, de a barátnődet nem igazán kedvelem, és azt hiszem, ez így is marad.Szóval a békesség érdekében jobb ha távol tartom magam tőletek. Egészen elégedett voltam magammal,hogy milyen ügyesen tudok én kifogásokat mondani.Tulajdonképpen azért nem akartam csatlakozni a bandájához mert egyszerűen nem lett volna erőm ahhoz,hogy minden szünetben azt nézzem,hogy a srác akibe bele vagyok esve a barátnőjét ölelgeti a szemem láttára.De hát ugye ezt nem mondhattam viszont kézenfekvő kifogás volt a tény,hogy Jo-val ki nem állhatjuk egymást. -Evelyn szerintem ez csak duma a részedről-csattant fel kissé Dave-Jó oké nem akarsz oda jönni hozzánk de attól még,hogy itt elzárkózol mindenki elől a sulin kívül eljárhatnál kikapcsolódni emberek közé.Tudod buli,mozi......és hasonlók.Fogadjunk még Londonban sem jártál sehova.Pedig ott is vannak nagyon klassz szórakozó helyek mint például a Music House.De gondolom hírből sem ismered mert amíg mások szombat este ott táncoltak te a nyavalyás könyveid fölött görnyedtél. A szemrehányónak tűnő szavak kissé leforráztak.Nyeltem egy párat. -Képzeld hallottam a Music House-ról mert az osztálytársaim jártak oda és meséltek róla...-mondtam mogorván-és ha vége van mára az okításomnak,hogy mit kellene tennem és mit nem akkor hazamennék. Bosszúsan ellöktem magam a korláttól és elindultam a suli épülete felé.Pár lépés után Dave utólért és mellettem lépkedett majd szemtelen magabiztossággal ami felbőszített kijelentette: -Most azért játszod a sértődött királykisasszonyt meg mert tudod,hogy igazam van. Erre megtorpantam és ő is megállt. -Tele van veled a hócipőm.-kiabáltam. Ha valaki éppen arra járt volna azt látta volna,hogy Dave és én szemben állunk egymással és dühösen méregetem ő pedig tökéletes nyugalommal viszonozza a pillantásom. -Eve ne haragudj már meg rögtön ha mondok valamit.-mondta Dave és megfogta a kezem közben a haja alól pislogott ártatlanul és ettől olyan volt mint egy kisgyerek. Ez zavarba hozott.Mivel nem tudtam mit mondani felsóhajtottam. -Haza kísérlek jó? Belenyugvóan bólintottam mert már nem volt kedvem tovább vitatkozni. Az utcára érve kihúztam a kezem Dave kezéből mert nem szerettem volna ha valaki meglátja és félreérti,hogy kéz a kézben sétálunk és leadja Jo-nak a drótot.Még csak az kellene gondoltam. Némi sajnálatomra elég hamar megérkeztünk a házunhoz és megálltunk az ajtó előtt. -Köszi,hogy elkísértél.Biztosan lett volna jobb dolgod is.-jegyeztem meg. -Szívesen tettem.Akkor holnap látjuk egymást. Ahogy elnéztem Dave válla fölött azt vettem észre,hogy az egyik ablakunkon belülről megmozdul a függöny.Ó te jó ég anyám itthon van.Korábban jött haza gondoltam rémülten.Igyekeztem nyugodtnak látszódni mintha nem láttam volna semmit. Elköszöntünk egymástól és ő ment tovább a járdán a célja felé amit csak ő tudott.Minnél később akartam bemenni bár tudtam úgy sem húzhatom sokáig az időt. Én egy darabig figyeltem ahogy távolodik aztán legnagyobb meglepetésemre láttam,hogy egyszer csak megáll és vissza fordítja a fejét.Ahogy meglátott mosolyogva intett nekem és én vissza intettem majd nem zavartatva magát folytatta az útját. Közben lelkiekben készítgettem magam a megjegyzés özönre amit majd kapni fogok anyámtól.Vettem egy mélly lélegzetet és beléptem. Az ajtó nyit

vica	Előzmény | 2010.07.28. 13:19 - #51

elcsábítson.... -Eve....hm...ha jól vettem ki a szavaidból te is bele vagy esve...úgye?-kérdezte Gra óvatosan. -Nem....-vágtam rá hevesen de Gra bandzsalítására amit azért csinált,hogy ezzel jelezze nem hisz nekem fújtam egyet lehajtottam a fejem és a csészémet babarálva kiböktem. -Igen...-vallottam be. -Szerintem be kéne vallanod neki. -Azt nem.-kaptam fel a fejem-és te se szólj neki ha megkérhetlek. Gra értetlenkedve csóválta a fejét de azért megígérte,hogy hallgatni fog.Aztán elköszönt és én egy áttanult délután után este az ágyamban fekve gondolkodtam barátnőm szavain."Dave beléd van esve".Visszhangzott a fejemben....Ugyan hisz ez képtelenség legyintettem a sötétben.Végül nagy nehezen sikerült elaludnom. Másnap miután átvészeltem az órákat az utolsó kicsengetés után leballagtam a tornapályára és megálltam a korlátnál a szokásos helyemen ahol minden szünetben múlatni szoktam az időt. Lettem a táskám a földre,fázósan összehúztam magamon a kabátot és a korlátra támaszkodva behunytam a szemem miközben hagytam,hogy a szél bele-bele kapjon a hajamba. -Szóval itt bújkálsz nap min nap? Hallatszott a kérdés a hátam mögül.Egy pillanatra megállt az ütő bennem,szemeim azonnal felpattantak mert megismertem Dave hangját.Vége a nyugalmamnak villant át az agyamon. Úgy tettem mintha meg sem hallottam volna amit mond és nem fordultam felé. -Kitartóbb vagy mint hittem...-folytatta Dave nem zavartatva magát.-Azt gondoltam csak gyerekes hiszti,hogy nem állsz velem szóba és majd csak megbékülsz de már látom,hogy tévedtem.A londoni sulidban is így viselkedtél?Mert akkor nem sok barátod lehetett. Dave szavainak hatására éreztem,hogy megy fel bennem a pumpa és a szívem úgy dobog,hogy majd kiugrik a helyéből de görcsösen igyekeztem nyugodtnak látszódni és semleges arckifejezést mutatni. Gondoltam ha nem válaszolok Dave majd csak megunja a dolgot és elmegy.De nem így történt.Nem adta fel egykönnyen és odaállt mellém méghozzá elég szorosan. -Ha nem tudnám,hogy milyen érzéketlen vagy azt kellene hinnem,hogy más oka van annak,hogy eltünsz előlem. Nem akartam hinni a füleimnek. -Ugyan mi oka lenne?-kérdeztem-Ha befejezted a jellemvonásaim taglalását és nincs más mondanivalód akkor húzz el Dave.-szóltam rá de még vissza tudtam fogni magam. -Hát ez nem volt valami udvarias.-válaszolta Dave tettetett méltatlankodással.-Azt hittem a városi lányok jól neveltek.-gúnyolódott. -Én meg azt hittem a vidéki fiúk értelmesebbek.-vágtam vissza folytott hangon-Mondtam már neked,hogy nem érdekel amit gondolsz rólam. -Igen?Ha annyira nem érdekel akkor miért remeg a kezed az idegtől?-vigyorgott Dave. Önkéntelenül is lenéztem és megdöbbenésemre láttam,hogy görcsösen kapaszkodok a korlátba,ujjaim szinte el vannak fehéredve és valóban enyhén remegnek a kezeim. -Nem értem mit kell ezt túlspirázni?Egyszerűen nem vagyok rád kíváncsi.Ennyi....-válaszoltam most má r alig leplezve a felháborodásom.-Egyébként pedig képzeld voltak barátaim Londonban csak nem olyanok mint te aki folyton csak vádaskodsz olyan alapján ami nem igaz és meg sem győződsz az ellenkezőjéről mielőtt megszólalsz. -Mondtam,hogy sajnálom azt amit annyira sérelmezel.De amikor mást mondtam rád azok pusztán ténymegállapítások voltak részemről.-jegyezte meg Dave lekicsinylően- A merev stréber mellé most már hozzátehetem azt is,hogy érzéketlen,hideg,makacs,rátarti,hisztis csaj vagy....-sorolta Dave és közben feltartotta a kezét és az ujjaival mutatta a felsorolt szavak számát. Dave szavai úgy értek mint a hidegzuhany és közben éreztem,hogy a feltolulni készülnek a könnyeim de én visszatartottam őket és ettől megfájdult a torkom.Csak néztem magam elé de aztán hirtelen Dave felé fordítottam a fejem és első kibuggyanó könnycseppem pont akkor folyt végig az arcomon. -Dave menj a fenébe.-kiáltottam és már remegett minden porcikám. Ekkor a következő pillanatban olyan történt amire abszolút nem számítottam.Dave kemény arcvonásai meglágyultak majd megfogta a derekam és magához akart húzni én azonban neki feszítettem a kezem és ellen tartottam.De aztán feladtam.Hirtelen kitört belőlem mint a Niagara vízesés az elmúlt hetek érzelmi kavalkádjának hatása.A bizonytalanság,a hiányérzet,a sértettség,a viszonzattlan szerelem érzése.Zokogva bújtam Dave-hez és fejemet a kabátjába rejtettem a könnyeim pedig csak folytak megállíthatatlanul.Önkéntelenül is szorosan simultam Dave-hez mintha sosem akarnám elengedni és méllyen beszívtam az illatát,karjaimat bedugtam a kabátja alá és a derekára fontam.Éreztem a teste melegét ő pedig közben az arcát a hajamba rejtette.Ezt onnan tudtam,hogy érzékeltem a lélegzetét a hajamban.Dave az egyik kezével az én derekamat fogta a másikkal pedig vígasztalóan a hátamat simogatta.Ez nagyon jól esett nekem.Percekig így álltunk és egyáltalán nem érdekelt,hogy valaki éppen erre járhat és megláthat. Aztán amikor kissé megnyugodtam Dave finoman eltartott magától de nem vette le a derekamról a kezét és a másik szabad kezével a kabátja zsebében kezdett matatni majd kivett egy zsebkendőt és az állam alá nyúlva felemelte a fejem,hogy a szemembe tudjon nézni,aztán gyengéden elkezdte felitatni a könnyeimet az arcomról.Én meg csak hüppögtem közben és láttam,hogy egy jó nagy nedves folt maradt a kabátján a könnyeimtől.Hirtelen elszégyelltem magam azért is,hogy így kiborultam és azért is,hogy minden fogadkozásom ellenére nem tudtam magamat távol tartani Dave-től.Kedvessége hatására azonnal a karjába omlottam.Egyszerűen nem értettem ,hogy tud Dave rám ennyire hatni. -Teljesen...igazad ...van....-próbáltam mondani de csak akadozva sikerült mert az erős sírástól alig jött ki hang a torkomon.Kicsit összeszedtem magam aztán folytattam-olyan ...vagyok ....amilyennek...mondasz.... Dave megcsóválta a fejét. -Eve ne mondd ezt.Épp ez az nem vagy olyan.Bocs azért amiket mondtam.Egyáltalán nem gondoltam komolyan csak provokálni akartalak és azért mondtam,hogy bántsalak és tudtam,hogy ha sértegetlek akkor végre szólni fogsz hozzám. -De hát miért kellett ez?-értetlenkedtem szipogva miközben Dave még mindig törölgette az arcom. -Mert hiányoztál.-mondta ki Dave egyszerűen.-Nagyon rossz volt nekem,hogy átnéztél rajtam és nem akartál beszélni velem. -Ó....-lepődtem meg majd folytattam-Dave nagyon bántó volt számomra a feltételezésed,hogy minden utamba kerülő fiúval kikezdek amikor nekem csak ....-hirtelen elhallgattam. Upsz gondoltam majdnem elszóltam magam.Ki akartam bontakozni Dave karjaiból de ő nem engedte hanem újra közelebb húzott magához . -Eve tudom,hogy megbántottalak ne haragudj .... és légyszíves többé ne menekülj előlem. Dave kérlelő szemekkel nézett rám.Istenem milyen gyönyörű szeme gondoltam és milyen kifejező.Pillanatásától leolvadt a jég a szívem körül és én nem tudtam tovább mérges lenni rá. -Nem haragszok.-mondtam hallkan-és nem kerüllek tovább. Dave megkönnyebbülten felsóhajtott én pedig hirtelen ötlettől vezérelve adtam egy puszit az arcára.Aztán kiigazítottam Dave szeméből a haját,ő pedig megsímogatta az arcomat és vigyorgott rám.Összetámasztottuk a homlokunkat aztán a szánk egyre közelebb került egymáséhoz.

vica	Előzmény | 2010.07.28. 13:16 - #50

Megálltam az asztal másik oldalán a tanárral szembe aki elég komolyan nézett rám,megigazította a szemüvegét aztán megköszörülte a torkát és megszólalt. -Nos Ms.Thompson hallottam és tapasztaltam is,hogy mostanában előszeretettel elkésik az órákról és kissé figyelmetlen is legalább is én ezt vettem észre.Ez nem vall magára...illetve régen nem vallott magára.Szabad kérdeznem,hogy mi az oka ennek? Mivel nem igazán akartam ecsetelni a gondjaimat éppen az osztályfőnöknek ezért csak annyit válaszoltam:-Elnézést nem fog többet előfordulni. -Úgy tudom a tanulmányi eredményei tökéletesek voltak Londonban és szeretném ha ez itt is így maradna.Bár ahogy elnéztem a jegyeit-mondta és kinyitotta a naplót a nevemnél és nézni kezdte- egyenlőre nincs velük gond de a viselkedése kissé aggasztó Ms.Thompson.Nem lenne jó ha az érettségi előtt bármilyen okból is lerontaná az átlagát.Nézze én elhiszem,hogy nem könnyű a beilleszkedés de azért próbálkozzon, alig látom a szünetekben,hogy barátkozna valakivel....Bár így legalább nem mondhatom,hogy Gahan lehet magára rossz hatással.... Dave említésére összerándult a gyomrom és nyeltem egyet. -Dave semmilyen hatással sincs rám.-hazudtam-Jól megvagyok uram.-biztosítottam semleges hangon a tanárt. -Rendben van én készséggel elhiszem.De mint osztályfőnöke nemcsak a tanulmányi eredményeire kell figyelnem hanem arra is,hogy a diákjaimnak milyen a kedve vagy a lelkiállapota és én úgy látom,hogy pár napja szomorú Ms.Thompson.Szóval ha van valami problémája és úgy érzi tudok segíteni kérem szóljon.Viszont ha továbbra is ezt folytatja,hogy elkésik és esetleg rosszabbodnának a jegyei kénytelen leszek behívatni az édesanyját. Az anyám említésére rémülten tiltakozni kezdtem. -Csak azt ne.Ígérem nem rontom le a jegyeimet és nem fogok elkésni. Mr.Williams bólintott. -Most pedig menjen szünetre.És ne feledje figyelni fogom....-mosolyodott el halványan a tanár majd felállt és maga elé engedett az ajtóban miután kinyitotta azt.Kiléptem és már épp elmentem Dave és bandája mellett amikor Jo megszólított. -Hé kisanyám csak nem intőt kaptál?-röhögött Jo a saját viccén. -Jo fogd be...-szólt rá Dave Jo-ra. -Most mi van?-kérdezte Jo flegmán. Dave megvéd engem a barátnőjével szemben?Morfondíroztam magamban egy fél másodperc erejéig...különös.De aztán dacosan felszegtem a fejem.Nem kell a védelme nagy kislány vagyok már meg tudom védeni magam. Majd gúnyosan elhúztam a számat. -Örülnél neki mi?-vágtam vissza negédesen Jo-nak-.Nos ezt az örömet nem fogod megkapni kisanyám.-nyomtam meg a "kisanyám" kifejezést. -Minden rendben?-kérdezte Dave és közelebb lépett hozzám és kutató pillantást vetett rám. Úgy tünt mintha őszintén érdeklődne. -Hogyne....tökéletesen.-válaszoltam kurtán,színtelen hangon miközben eldöntöttem,hogy nem dőlök be neki hiába látszik ,hogy esetleg tényleg érdekli mi van velem. Több nap után ez volt ez első,hogy Dave és én szóltunk egymáshoz újra. -Hé Davey mit foglalkozol ezzel a libával?-kottyantotta közbe Anne,Jo egyik barátnője miközben lesújtóan vizsgálgatott. Dave dühösnek látszó arckifejezéssel nézett rá a csajra. -Mi közöd hozzá Anne?-sziszegte Dave nem túl barátságosan. Kissé megrőkönyödtem mert nem láttam még Dave-et ilyennek.De nyilván nem csak én voltam így ezzel mert a többiek is-köztük a barátnőm Gra is- döbbenten néztek Dave-re és kínos csönd állt be hirtelen. Igyekeztem higgattnak mutatkozni pedig belülről majd felrobbantam a dühtől.Válaszra sem méltattam a csajt hanem elléptem Dave elől kerestem egy kevésbé zsúfoltnak látszó részt a folyosón és elhúzódtam oda. A tanítás végén már éppen leértem a lépcsőfordulóhoz amikor hallottam,hogy valaki a nevem mondja. -Eve.....várj meg. Grainne volt az.Futva tehette meg a távot míg utól ért mert kicsit pihegett. -Szia.-köszöntem neki. -Szia.Ráérsz?Szeretnék beszélni veled. Bólintottam. -Gyere menjünk el hozzánk.Anyám úgy sincs otthon.-ajánlottam fel. A hűvös őszi szélben kissé fázósan összehúzva magunkon a kabátot, sietve tettük meg az utat hazáig.Otthon aztán főztem egy teát jó angol szokás szerint,leültünk a konyha asztalhoz és a kellemesen gőzölgő folyadék felett beszélgetni kezdtünk. -Hogy-hogy nem Andy-vel vagy?-érdeklődtem. Gra kortyolt egyet a teából letette a csészét aztán válaszolt. -Mondtam neki,hogy veled szeretnék tisztázni valamit. -Nocsak?Tisztázni?Mit?-húztam fel a szemöldököm csodálkozva. -Szóval...hm....haragszol rám valamiért?-kérdezte a barátnőm zavartan. Éppen kavargattam a teámat,hogy kissé hűljön és a kérdés hallatán egy pillanatra megállt a kanál a kezemben.Felpillantottam a csészémből és egyenesen Gra szemébe néztem. -Dehogy Gra.Honnan veszed ezt? -Eve olyan fura vagy mostanában.Amióta összejöttünk Andy-val úgy érzem kerülsz.Szinte nem is beszélünk mert a szünetekben eltünsz.... és hiába hívtalak,hogy gyere oda hozzánk...nem szeretném,hogy azt hidd már nem számítasz nekem csak mert Andy-vel járok és....-hadarta a barátnőm. -Gra....-vágtam közbe-ó te jó ég...tudom,hogy számítok neked hisz barátnők vagyunk csak tudod mostanában rossz passzban vagyok és amikor kettesben beszélgettetek Andy-vel nem akartalak titeket zavarni meg aztán azt gondoltam nem terhellek benneteket a búbánatos képemmel....-nevettem el magam kissé erőltetetten-és azt hiszem te is tudod,hogy társaság amibe invitálsz egyes tagjai számomra finoman fogalmazva nem szimpatikus. -Hát Jo és a barátnői nekem sem azok de Andy miatt elviselem őket.Nem mondhatom neki,hogy ne beszélgessen a haverjaival miattam és mivel az említett hölgyemények is folyton ott lebzselnek körülöttük kénytelen vagyok velük egy levegőt szívni.-fintorgott Gra-viszont ha azért nem jössz oda mert nem akarod Dave hülyéskedését hallgatni akkor közlöm veled,hogy attól nem kell tartanod...mostanában nagyon csöndben van ,alig lehet hallani a hangját és.... -Egyáltalán nem érdekel Dave....-csattantam fel. Gra döbbentem nézett rám. -Bocsánat...-dünnyögtem és elszégyelltem magam. Barátnőm vett egy nagy lélegzetet és komoly arccal rám nézett. -Na jó Eve most pedig elmondod szépen mi a bajod. -Semmi...vagyis minden....-hebegtem és nem folytattam mert éreztem,hogy elszorul a torkom. Gra várakozó pillantására aztán nagy nehezen kimondtam. -Dave a probléma.... -Sejtettem.....-vágta rá Gra-pár napja feltünt,hogy mindketten teljesen megváltoztatok.Szóval akkor miatta tünsz el a szünetekben igaz? Bólintottam. -Mit művelt már megint ez a lökött Dave? -Hát ez az amióta vissza jött a betegsége után a suliba csupa marhaságot mond és csinál....-válaszoltam felháborodva-de a múlt heti húzása túl ment mindenen nálam. -Ki vele barátnőm egy kicsit bővebben...-vetett rám egy biztató pillantást Gra és az asztal föltött megfogta a kezem. Sóhajtottam egyet.Majd elmeséltem neki Dave összes húzását kezdve az ebédlői jelenettől aminek Gra is a szem és fültanúja volt a csókunkon át amit Jerry telefon hívása szakított félbe és ami után Dave olyan hideg lett egészen addig amíg a kávézóból kijőve Dave meggyanúsított azzal,hogy minden fiúval kikezdek és én pofon vágtam. -Másnap persze oda jött és azt mondta sajnálja mert rájött nem vagyok olyan amilyennek gondolt.Tette ezt annak hatására,hogy Andy felvilágosította,hogy nem kezdtem ki vele.Nekem viszont addigra tökéletesen elegem lett Dave-ből elküldtem a fenébe és közöltem ,hogy a tanév hátralévő részében nem akarok szóba állni vele. Mikor befejeztem a mondókámat láttam,hogy Gra vigyorog. -Hát kedves barátnőm ez egy teljesen világos helyzet.Dave beléd van esve azért viselkedik úgy mint egy féltékeny férj és mond vagy tesz hülyeségeket. Különben láttam,hogy pár napja elég hevesen magyaráztál neki és ezek szerint elhajtottad....szóval ezért olyan búval bélelt Dave....ugyanis azóta nem vigyorog amióta látványosan nem állsz szóba vele. -Jaaaaj Gra-jajongtam és fogtam a fejem-na persze belém van esve.Szerintem csak azért csókolt meg ,hogy elc

vica	Előzmény | 2010.07.28. 13:11 - #49

Töprengésem a helyzetemen nem sokáig tartott mert becsengettek.A hang figyelmeztetése folytán a diákok özönleni kezdtek a termeikbe én pedig megvártam míg a zűrzavar rendeződik vagyis kevesebben lesznek a folyosón aztán,hogy én is kövessem a többieket a terembe elfordultam az ablaktól és egyenesen Dave pillantásával találtam magam szembe.A tekintetünk egy pillanatra találkozott én persze azonnal másfelé néztem és az ajtó felé vettem az irányt.Mivel Dave is ugyanezt tette egyszerre értünk oda.Pár másodpercig csak toporogtunk és méregettük egymást,hogy ki menjen be előbb és de aztán Dave jelezte a kezével,hogy menjek én először.Hidegen néztem rá aztán látványosan elfordítottam a fejem és bunkó módon meg sem köszönve a gesztusát beléptem és egyenesen a padhoz mentem,lezöttyentem és kihúzódtam a legszélére épp hogy csak ki nem estem majd kisvártatva Dave is leült mellém.Nehogy már azt higgye,hogy hagyatt dobom magam az udvariasnak ható gesztusától puffogtam magamban.Úgy téve mintha észre sem venném és,hogy valamivel elfoglaljam magam ide-oda tologattam a könyvem a padon közben meg csak bambultam magam elé. Az osztály sustorgását és nevetgélését Ms.Aniston megjelenése szakította félbe én pedig magamban felnyögtem mert eszembe jutott,hogy az amúgy csapzott idegeimnek ki kell bírnia Ms.Aniston magas hangját 45 percen keresztül. Az irodalom óra kínkeservesen telt számomra.A legnagyobb erőfeszítések árán tudtam csak érdeklődő arckifejezést mutatni és szinte gépiesen írtam amiket a tanárnő mondott.Bár az idegesítő telefon csörgésre hasonlító hangja percről percre jobban zavart.Ezért is kellett kényszeríteni magam,hogy ennek ellenére csak Ms.Anistonra figyeljek és a gondolataim ne kalandozzanak el olyan irányba amik Dave-el kapcsolatosak.Próbáltam nem tudomást venni a jelenlétéről mellettem de ez elég nehezen ment mert egyfolytában éreztem az orromban az illatát.Kínomban alig hallhatóan felsóhajtottam és lopva mégis csak Dave-re sandítottam és akkor vettem észre,hogy ő is engem figyel a szeme sarkából.Tekintete kérdő volt és egyben aggódó is mintha affelől érdeklődne,hogy hova szállt a sóhajom. Gyorsan vissza fordítottam a fejem a füzetem irányába és tovább írtam. Szerencsére a kínzatások kora a csengő jelzésével véget ért és én mint a villám olyan gyorsan pakoltam össze és már mentem is kifelé,hogy minnél előbb szabaduljak majd a szekrényemből kivettem a kabátom és kimentem a tornapályára.Meg sem álltam a korlátokig amibe aztán belekapaszkodtam,becsuktam a szemeim és jó méllyen beszívtam a tüdőmbe a hűvös őszi levegőt ami valamennyire nyugtatólag hatott rám.Legalább egyedül vagyok és nem kell senki társaságát elviselnem gondoltam még ha csak 10 percig is tart számomra az is felér egy kissebb szabadsággal. A következő napokban Dave és én egyáltalán nem kommunikáltunk csak időnként összenéztünk.Tekintetéből azonban hiányzott a huncutság amit akkor lehetett látni amikor nevetett.De ez abból fakadhatott,hogy akárhányszor egymásra néztünk komolynak láttam és rosszkedvűnek. Bár az órákon egymás mellett ültünk ugyan de akkor nem volt ajánlatos társalogni a szünetekben pedig mindig igyekeztem mindenki elől,de legfőképpen Dave elől eltünni így az udvari sétáim szinte szokásommá váltak.Egyáltalán nem akartam azt nézegetni minden óraközi szünetben ahogy Dave a barátnőjével enyeleg vagy,hogy esetleg azt figyeli kivel beszélek,hogy aztán mindenfélével meggyanúsítson,Jo lekicsinylő sértegetéseire pedig végképp nem voltam kíváncsi.Ugyan Gra többször is intett nekem,hogy menjek oda a társasághoz amibe immár ő is tartozott hisz ha Andy együtt lógott a haverjaival Gra is kénytelen volt Andy-vel tartani mivel általában a szüneteket együtt töltötték.De én mindig hárítottam az invitálást és leléptem nem egyszer érezve a hátamban valaki pillantását.Bár őszintén szólva csodálkoztam Gra-n,hogy hogy tudja elviselni Jo és a barátnői lényét elvégre sosem szimptizált velük sőt őt is lenézték a lányok.A távolságtartásra alkalmazott magányomban általában teljesen elkalandoztak a gondolataim és döbbenetemre valamint bosszúságomra nem egyszer kaptam magam azon,hogy Dave jár a fejemben.Elcsodálkoztam rajta,hogy milyen könnyen betartja amit kértem tőle vagyis,hogy nem szól hozzám és nem kérdez ,egyáltalán nem próbálkozik mindenféle idétlenséggel,hogy mégis csak szóra bírjon.Ez nem vall Dave-re villant át az agyamon.Nyilván nem hiányzom neki. Legtöbbször olyannyira sikerült elgondolkodnom a tornapálya csendjében,hogy alig hallottam meg a becsengetést ami elég távolról hallatszott az iskola épülete felől.Meg aztán az idő rövidsége is bejátszott és folyton rohannom kellett de is így általában mindig én voltam aki utolsónak esett be az ajtón sőt előfordult,hogy a tanár hamarabb beért mint én.Olyankor mindenki tekintete rám szegeződött a tanárok rosszalló pillantásával együtt én pedig vörös fejjel bocsánatot kérve ültem le a helyemre. Egyik nap aztán az osztályfőnök Mr.Williams matek órájára robogtam be elkésve. -Ms.Thompson csak hogy megérkezett.-morogta a tanár és szemrehányóan megcsóválta a fejét.-Kezd olyan lenni mint a padtársa.Üljön a helyére.-tette hozzá mire az osztály felröhögött páran Dave-re néztek aki vágott egy fintort én pedig szerettem volna ha megnyílik a föld alattam és elsüllyedek. -Elnézést...-hebegtem Majd megtettem amire Mr.Williams kért de a túl nagy lendülettől ahogy szinte bevetődtem a padba kis híjján majdnem Dave ölében landoltam.Ettől még vörösebb lett a képem és egy bocs-ot préselve ki magamból csak sikerült elhelyezkednem az én padrészembe.Szerencsére ezt már a többik nem vették észre mert addigra a tanár el kezdett magyarázni és ráfigyeltek nem rám. Próbáltam nyugodtan lélegezni,hogy lehiggadjak mert azon kaptam magam,hogy a szívem hevesen ver annak hatására,hogy Dave-hez értem és a szemében lévő pillanatnyi gúnyos villanás amit láttam sem kerülte el a figyelmemet.Az óra végét jelző kicsöngetéskor az osztály nagy robajjal indult ki a folyosóra,én szinte legelsőnek amikor megütötte a fülem egy mondat. -Ms.Thompson beszélnem kell magával.-szólt utánam az osztályfőnök. Egy pillanatra felnyögtem és a plafon felé néztem.Na jön a szentbeszéd gondoltam. Páran megtorpantak köztük Dave is a tanár hangjára és némi kíváncsisággal néztek hol Mr.Williamsre hol meg rám. -Mit állnak mint egy rakás szerencsétlenség menjenek kifelé.-dörrent rájuk.-Ms.Thompson maga marad.... Dave felhúzta a szemöldökét mintha azt akarná mondani"nocsak".Nyilván furcsállta,hogy mivel általában őt szokták a tanárok egy kis lelkifröccsre invitálni most helyette engem kapott el a tanerő. Én pedig ugyebár egyébként egy stréber vagyok-legalább is Dave szerint- és aki stréber azt nem szokták cseszegetni a tanárok. Amikor aztán a többiek kimentek Mr.Williams becsukta a terem ajtaját majd leült a tanári asztal mögé és intette,hogy menjek oda

vica	Előzmény | 2010.07.12. 13:38 - #48

köztünk történt....-túrt bele a hajába Dave miközben magyarázkodott és legnagyobb meglepetésemre láttam,hogy elpirult. -Miért mi történt köztünk?Semmi sem történt.-csattantam fel hangosan de aztán lehallkítottam a hangom-Csak egy baráti puszi volt te magad mondtad. -Izé...szóval...nekem úgy tünt,hogy történt... Hihetetlenkedve megcsóváltam a fejem és éreztem, a szívem annyira dobog,hogy majd kiurik a helyéből és remeg a kezem idegességemben.Közben Dave válla fölött láttam,hogy Martin,Jo és a barátnői leplezettlen kíváncsisággal pillantgatnak felénk és Jo arcán láttam némi nemű megvetést is ami még jobban feldühített.Gondolom eheti a fene,hogy mit beszél velem Dave villant át az agyamon. -Dave torkig vagyok veled is és a kis barátnőddel is.Sőt tovább megyek hánynom kell Jo szövegétől.Ő kialakított rólam magában egy képet,eldöntötte,hogy egy liba lehetek annélkül,hogy csak egyszer is vette volna a fáradtságot,hogy beszélgessen velem.Különben véleményem nekem is van róla csak én nem vagyok annyira bunkó,hogy állandóan az arcába mondom ahogy ő teszi velem.Te pedig...-fújtam egyet- folyton kitalálsz valamit és meg sem győződsz,hogy igaz-e azonnal vádaskodsz.De tudod mit többé már nem érdekel mit gondoltok rólam.Azt gondoltok amit akartok én nem fogom megcáfolni.-mondtam indulatosan.Azt furcsának találtam,hogy a barátnője említésére Dave-nek egy arcizma sem rándult pedig nem túl hizelgően beszéltem róla.Nyilván kötélből vannak az idegei. -Nem tudtam,hogy érdekel téged mit gondolok rólad.-válaszolta Dave de egyáltalán nem vigyorgott sőt arca komoly volt. -Ha volt is olyan,hogy érdekelt többé már nem fog.Tudod nem kell nekem adnom a véleményetekre mint ahogy nem kell szóba állnom vagy barátkoznom egyikőtökkel sem.Jól meg leszek egyedül.Úgy is csak pár hónap aztán elmegyek innen.Én többet nem fogok neked magyarázkodni,hogy esetleg azt hidd be akarok vágódni nálad. -Ezt úgy érted,hogy nem akarsz velem beszélni amíg tart a suli?-pislogott Dave meglepetten. -Úgy-vágtam rá-milyen okos vagy-biggyesztettem le a szám.-Szóval tedd meg nekem azt a szívességet,hogy a tanév hátra lévő részében megkímélsz attól,hogy szólnom kelljen hozzád vagy válaszolnom kelljen neked bármire is.Most pedig menj nehogy miattam legyenek megfosztva a társaságodtól a haverjaid és kis barátnőd.-mutattam az említettek irányába. Dave-nek megfeszült az arca és aztán összerácolta a homlokát a szavaim hallatán ami talán annak volt a jele,hogy nem estek neki jól amiket mondtam.De én pont ezt akartam elérni,hogy neki legalább annyira fájjon mint nekem fájtak az ő szavai. Majd jelezve,hogy részemről be van fejezve a beszélgetés félig vissza fordultam az ablak irányába,Dave pedig pár másodperc után kénytelen-kelletlen vissza ment a cimboráihoz.Újfent ott maradtam egyedül.Dave nem tünt túl boldognak láttam rajta mielőtt elfordultam tőle és mitagadás én sem voltam az sőt tökéletesen nyomorultul éreztem magam. Legszívesebben elbújtam volna minden és mindenki elől,hogy jól kisírjam magam.

vica	Előzmény | 2010.07.12. 13:37 - #47

Futva,rohanva tettem meg az utat hazáig.A könnyeimtől szinte alig láttam az utat.A házunkhoz érve lerogytam a lépcsőre és fejemet az ölembe hajtva csak zokogtam ahogy felidéződött bennem Dave megvető szavai.Megdöbbentem saját magamon is.Nem gondoltam volna,hogy bennem ilyen indulatok vannak és bár nem vagyok egy olyan típus aki megüt valakit de Dave-nek sikerült ezt kihoznia belőlem. Nap mint nap felbosszantott és bár azért mindig elnéztem neki és nem tudtam rá sokáig haragudni de ez a legújabb húzása túl ment minden határon.Ezért pofoztam meg gondoltam.Hogy lehet az,hogy ez a srác folyton kihoz a sodromból?Kérdeztem magatól. Egy darabig elüldögéltem kint aztán összeszedtem magam,letöröltem az arcom,vettem pár mély lélegzetet és beléptem a lakásba közben elrebegtem magamba egy imát,hogy anyám ne legyen otthon és imám meghallgatásra talált mert szerencsére nem volt.Nyilván ha meglátta volna,hogy könnyes a képem neki állt volna faggatózni,hogy mi történt.Mit mondtam volna neki?Hogy a fiú akibe szerelmes vagyok azt hiszi rólam,hogy egy csapodár lány vagyok aki minden útjába kerülő sráccal kikezd.....?Úgy sem értette volna meg pláne ha kiderült volna a számára,hogy ráadásul Dave az akiért odáig vagyok tartott volna egy szent beszédet amire aztán végképp semmi szükségem sem volt.Hallgathattam volna,hogy ő bezzeg megmondta Dave egy semmire kellő lúzer és hiába kérte ne barátkozzak vele nem fogadtam meg amit mondott.De hát a szívnek nem lehet parancsolni,hogy kit szeresen és kit ne.A szívnek nem számít,hogy valakinek milyen a családja vagy mit tett az a valaki...egyszerűen csak megszereti a másikat ....velem is ez történt.Én őszintén megmutattam mit érzek Dave iránt,nem hazudtam de ő csak játszott....és most azt gondolja,hogy én egy olyan lány vagyok.... A szobám rejtekében az ágyamra rogytam és megcsóváltam a fejem...miért vagyok én ilyen szerencsétlen?Hogy hiheti Dave,hogy nekem kell Jeremy vagy Andy?Igaz az Andy- vel kapcsolatos félreértést tisztáztam és talán Dave belátja,hogy tévedett. Hát igen Grainne-legalább összejött azzal a sráccal akit igazán szeret de én.....?Itt vagyok egyedül megint....és nincs akinek elmondjam ami bánt.Ha legalább Londonban lennék akkor a barátnőimmel megbeszélhetném mit tegyek de amióta eljöttünk csak ritkán dumcsiztunk a lányokkal telefonon.Eltávolodtunk egymástól és most nem hívhatom fel őket azzal,hogy szükségem van rájuk mikor bánatom van amikor akkor nem keresem őket amikor mondjuk örömöm van.Bár az itt ebben porfészek városban nem nagyon fordult elő....Anyámnak jobb ha semmit sem mondok,apámmal szintén nem túl sűrűn beszélünk és mivel sok a gondja felesleges,hogy még az enyémmel is traktáljam. .Miért kellett a szüleimnek elválni és egyáltalán miért pont ebbe a nyomorul városba kellett jönnünk?Zakatoltak a fejemben a kérdések....Igaz akkor ha nem jövünk nem ismertem volna meg Dave-et.... Dave....el kell felejtenem az lesz a legjobb.Én nem fogok neki többet bizonygatni semmit.Azt hisz rólam amit akar szíve joga nem érdekel.Legyen boldog a kis barátnőjével...Egyikőjük sem érdekel nekem az a dolgom,hogy el kell érnem a célom...a jogi egyetemre való felvételt és ahhoz csak egy út vezet.Sokat kell tanulnom....gyógyír lesz a lelkemnek és eltereli a figyelmem Dave-ről.Bár ugyan a suliban mellettem ül de én majd levegőnek nézem mintha ott sem lenne.Határoztam el.Megacélozom magam,kitörlöm Dave-et a szívemből és élem az életem abban a pár hónapban még ami ide köt ehhez a unalmas városhoz aztán irány London.Valahogy majd csak kibírom.... Éjszaka alig aludtam,össze-vissza forgolódtam aztán reggel fáradnak és elgyötörtnek érezve magam keltem fel.Bevonszoltam magam a suliba és a reménykedtem,hogy Dave nem lesz ott.Hátha előjön nála a lógás iránti vágya és enged is neki.Semmi kedvem nem volt vele összefutni,beszélgetni meg végképp nem.De tévedtem mert a suli elé érve pont Dave-be és a haverjába botlottam.Rájuk sem nézve elmentem mellettük amikor Martin utánam szólt. -Neked is jó reggelt Evelyn. Megálltam egy pillanatra és szembe fordultam Martinnal. -Szia.-válaszoltam nem túl kedvesen és szándékosan csak neki köszöntem jelezve ezzel Dave-nek,hogy figyelmen kívül hagytam a személyét. Majd nem zavartatva magamat folytattam az utamat befelé az épületbe.Az első emeleten hamarosan Grainne futott felém boldogan vigyorogva.Meglátva őt mosolyt erőltettem az arcomra. -Eve szia.Képzeld randim lesz Andy-vel....és ezt neked köszönhetem.-ölelt meg a barátnőm. -Örülök neki Gra.De miért nekem köszönheted? -Jaj Eve ne játszd az ártatlant.-nevetett Grainne és tréfásan felemelte a mutató ujját mintha meg akarna fenyegetni-Andy mindent elmesélt.... -Végül is csak megmondtam Andy-nek,hogy hol leszünk a többi már rajtatok múlott.Szóval akkor elmondta hogy érez irántad? Gra bólintott. -Igen és én is.-mondta és közben méllyen elpirult.-Amúgy veled mi újság? Nyeltem egyet,hogy a feltololú könnyeimet vissza tartsam. -Semmi.-hazudtam és elfordítottam a fejem. Szerencsére becsengettek és így megmenekültem a további beszélgetés elől.Az osztály teremben leültem a padba ahol már Dave ült de a lehető legtávolabb húzódtam tőle szinte majdnem kiestem a padból. Tudatosan kényszerítettem magam,hogy egy akár csak egy fél pillantást se vessek Dave-re hanem a táblára figyeljek.A tanár hangját nagyon távolról hallottam annyira messze jártam gondolatban és őszintén szólva egyáltalán nem érdekelt miről is beszél a tanár.Egyszer csak éreztem,hogy a kezem alá kerül valami.Oda pillantva láttam,hogy egy papírdarab amit valószínű,hogy Dave csúsztatott oda.Felemeltem a kezem és a fecnin következő mondat volt "Eve beszélnünk kellene".Még van képe háborodtam fel magamban."De én nem akarok" írtam vissza miközben a szememmel követtem a tanárt,hogy esetleg észre vette-e mit csinálok és vissza csúsztattam Dave-nek papírt. "De muszály lenne" jött a válasz.Erre már ránéztem Dave-re ő pedig én rám és én megcsóváltam a fejem,Dave pedig visszafordult a tábla felé de előtte még vetett rám egy szomorú pillantást.Hát csak szomorkodjon villant át az agyamon dacosan miközben újra éreztem,hogy a sírás határán állok de igyekeztem tartani magam.Az óra további részébe nem volt köztünk több kommunikáció.Nyilván Dave tudomásul vette,hogy nem akarok szóba állni vele gondoltam. Kicsöngetés után a folyosó végébe húzódtam és láttam,hogy Dave és Martin meg a szokásos lány csapat egykupacban beszélgetnek,Grainne és Andy pedig egymás kezét fogva kissé arrébb tőlük.Gra integetett,hogy menjek oda de én vissza jeleztem neki,hogy nem megyek.Nem akartam jó arcot vágva cseverészni miközben semmi kedvem hozzá meg aztán nem lettem volna valami jó társaság két szerelmes ember számára.Úgy voltam vele inkább élvezzék csak egymás társaságát.Grainne pedig végre boldog és nem akarok ebbe bele rondítani neki,hogy azt hallgassa tőlem én meg mennyire keserű vagyok.Azzal múlattam a szünet perceit,hogy mindenkinek hátat fordítva kibámultam az ablakon.Bár a suli hátsó udvarán lődörgő pár diák látványa nem volt valami izgalmas.Hirtelen megint rám szakadt a magány érzése a honvágy a megszokott barátok, emberek társaságának hiánya és az utálat a közeg ellen ahova kerültem.Elszorult a torkom és könny szökött a szemembe amit gyorsan letöröltem.Egyszer csak hangot hallottam a hátam mögül egészen közelről. -Eve.... -Mit akarsz Dave? -Csak azt akarom mondani,hogy sajnálom amit tegnap mondtam.... Felháborodottan fordultam felé és szembe találtam magam Dave bűnbánó arckifejezésével. -Igen?Na ne mondd.....-vágtam rá indulatosan-Egyáltalán hogy-hogy szóba állsz egy ilyen lánnyal mint én aki egy stréber fiúcsábász...he? -Tudom,hogy nem vagy olyan...mármint,hogy elcsábítod a fiúkat...-válaszolta zavarodottan Dave miközben a padlót bámulta. -Tegnap még az volt a meglátásod rólam...mit mondjak gyorsan változtatod a véleményed-jegyeztem meg maró gúnnyal. -Hát Andy elmondta,hogy mi volt .... -Remek akkor most már tudod.-jegyeztem meg szárazon. -Amikor megláttalak Andy-vel félrehúzódva beszélgetni nagyon kiakadtam...azok után ami k

vica	Előzmény | 2010.06.03. 16:41 - #46

Éjszaka a napi élmények és érzelmi kavarodások hatására egyáltalán nem tudtam aludni.Ébren forgolódtam az ágyban és bámultam a sötétben a plafont és agyaltam.Tehetetlen dühömben újra eleredtek a könnyeim.Dühös voltam mindenkire.Magamra amiért bedőltem Dave tökéletes színészi alakításának.Egy kicsit Grainne-re,hogy mi a fenének kellett megadnia a számomat Jerry-nek ugyanakkor viszont alaposabban végig gondolva talán jobb,hogy így történt mert így legalább időben kiderült,hogy Dave csak szórakozott velem és nyilván nagyot koppantam volna másnap a suliban amikor arra mentem volna be,hogy Dave ugyanúgy Jo-val jár és én pedig igazából nem is kellek neki. De legfőképpen Dave-re voltam igazán mérges.Nagyképű,beképzelt alak....még azt sem hagyta,hogy megmagyarázzam neki Jerry nem a barátom egyszerűen eldöntötte,hogy az és annyira fafejű,hogy nem is érdekli a tények ismerete. Na jó szögeztem le magamban többet nem érdekel Dave és végül nagy nehezen elaludtam. Zavaros álmaimból a vekker ébresztett.Bevonszoltam magam a suliba ahol találkoztam Grainne-el és azonnal számon kértem rajta,hogy ő adta-e meg Jerry-nek a telefon számom.A barátnőm szégyenkezve bökte ki,hogy igen de csak azért tette mert Jerry annyira unszolta.Aztán bocsánatot kért én pedig megölelgettem és biztosítottam,hogy semmi gond.Dave-el való csókunkról gondosan hallgattam nem akartam még a barátnőm előtt is égni,hogy milyen ostoba módon viselkedtem,hogy hagytam magam ennyire átverni. Mint ahogy arról is hallgattam,hogy beszéltem Andy-vel róla.Bár alig bírtam magamba tartani az infót,hogy ő is tetszik Andy-nek.Egy terv kezdett kibontakozni a fejembe és ettől elmosolyodtam bár lehet nem volt az igazi mert Grainne azonnal észre vette és rákérdezett. -Eve valami baj van? -Nem.-paskoltam meg Gra kezét-Figyelj nem lenne kedved suli után beülni a főtéri kávézóba egy kis barátnői pletykapartira? -Dehogy is nem. -Oké akkor ezt megbeszéltük. Na már csak Andy-vel kell beszélnem gondoltam. Dave nem jött aznap suliba de nem bántam mert legalább nem kellett a szemébe néznem az előző délutáni esemény után.Biztos lóg szokásához híven villant át az agyamon. Az utolsó óra után aztán mondtam Grainne-nek,hogy várjon meg mert még akadt egy kis elintézni valóm.Azt persze nem kellett tudnia,hogy Andy-nek adom le a drótot a hol létünkről. Mivel láttam,hogy már szinte üresek a folyosók és a diákok nagy része már kivonult az épületből tudtam hol keressem Andy-t.A suli előtt álldogált a szokásos banda és csodák csodájára még Dave is előkerült.Van képe ide jönni miközben egész nap kerülte a sulit füstölögtem magamban.Oda futottam hozzájuk aztán egy gleccser hidegségével végig mértem Dave-et erre ő gúnyosan vigyorgott  én pedig nem törődve vele megszólítottam Andy-t. -Andy beszélhetnénk négyszemközt? A szemem sarkából láttam,hogy Dave szeme gyanakodóan résnyire szűkül. Andy bólintott és én finoman megfogtam Andy karját és pár méterrel arrébb hallótávolságon kívülre irányítottam. -Figyelj Gra és én a főtéri kávézóba megyünk.-mondtam nem túl hangosan-Gyere oda te is én pedig magatokra hagylak titeket.Ott tudtok nyugodtan beszélni mert oda nem járnak a haverjaid.-intettem a fejemmel Dave-ék irányába. -Oké.Köszi. -Szívesen.Gyere nem sokára.-paskoltam meg Andy karját majd elrobogtam a többiek mellett. Egy pillanatra észre vettem,hogy Dave már egyáltalán nem vigyorog sőt mintha némi megvetés tükröződött volna az arcán.De nem értem rá ezzel foglalkozni mert várt rám Grainne. Meg is találtam pont ott ahol megállt mikor az utolsó óra után találkoztunk aztán elbattyogtunk a kávézóba és leültünk egy-egy kávé mellé.Igyekeztem nyugodtnak látszódni de időnként idegesen pillantgattam az ajtó felé,hogy mikor jön már Andy.A gyomrom kissé összeszűkűlt az izgalom hatására.Mint valami összeesküvő olyan vagyok vigyorodtam el magaban.Egyszer csak belépett Andy és egyenesen az asztalunk felé indult, de csak én láttam mert Grainne háttal ült az ajtónak. -Sziasztok.-állt meg Andy mellettünk és látszódott rajta,hogy nagyon izgul. Grainne felnézett és meglepetésében elpirult majd azonnal lefelé emelte a tekintetét mert nyilván nem szerette volna,hogy Andy lássa rajta mennyire zavarban van.Mondjuk nem mintha Andy nem lett volna zavarban... -Szia Andy.-szólaltam meg-Ülj le.-mutattam az egyik üres székre. A vörös hajú srác lezöttyent aztán váltottunk pár szót semmit mondó témákról majd látványosan az órámra pillantottam és közöltem nekem mennem kell. Gra csak hápogott,hogy hova rohanok és a szeméből kiolvastam a kérdést " itt akarsz hagyni vele?" de  úgy tettem mintha nem venném észre és sietve elköszöntem tőlük.Reménykedtem,hogy Andy ügyes lesz és nem szúrja el a randira hívást.Talán nem olyan mint Dave tűnődtem amikor a sarkon elkanyarodva erőteljesen neki ütköztem valakinek.Dave volt az.Szó nélkül elléptem mellette amikor megütötte a fülem a gúnyolódó hangja. -Csak tudnám ,hogy tudtál átverni?Megjátszottad a szüzikét közben meg mindennap mást fiúval kavarsz....kis csevej Jeremy-vel másnap meg enyelgés Andy-vel és a kettő között meg velem csókolózol és ártatlanul pislogsz rám...de többet nem dőlök be neked drágám-biggyesztette le a száját Dave miközben a "drágám" szót kiejtette. Egyszerűen nem akartam hinni a füleimnek és úgy néztem  Dave-re mintha elmebeteget látnék.A hirtelen elkapó indulat hatására szó nélkül vissza léptem és egy jó nagy pofont kevertem le Dave-nek és mivel nem akartam magyarázkodni hisz hiába is tenném Dave úgy sem hinne nekem ezért aztán  elkaptam a csuklóját és húzni kezdtem a kávézó irányába. -Most pedig velem jössz.-kiabáltam. -Héj hova rángatsz? Dave nem akarta magát hagyni ezért megtorpantam. -Dave pofa be.Elegem van belőled.-ripakodtam rá. Nyilván nagyon nem értette mit akarok és a dühtől villámló szemeimet látva mikor újból húzni kezdtem jobbnak látta nem ellenkezni.Közben akadt nézőnk is az utcán de cseppet sem érdekelt bár azt hiszem komikus látványt nyújthattunk. Mivel nem volt messze a kávézó gyorsan odaértünk,és Dave-et a kabátjánál fogva megrántottam majd a helység nagy ablaka elé löktem ahonnan be lehetett látni a bent ülőkre.Így Dave pontosan rálátott Andy-re és Grainne-re ahogy az asztal tetején fogják egymás kezét és csak a vak nem látta,hogy milyen szerelmes pillantásokkal néznek egymásra.Dave összeráncolta a homlokát ahogy a haverja idilljét nézte. Megnyugodtam,hogy szemmel láthatólag végre összejöttek Gra és Andy.Tehát a kis összesküvésünk sikeres volt.Örültem a boldogságuknak.Legalább ők legyenk azok ha én nem lehetek az. -Most már elhiszed,hogy nem enyelegtem Andy-vel?Előbb bizonyosodj meg a tényekről mielőtt félreértésből vádaskodnál. Könnyek futották el a szemem,sarkon fordultam és otthagytam Dave-et.

vica	Előzmény | 2010.06.03. 16:38 - #45

Tehetetlen dühömben és felindultságomban fakadtam sírva és könnyek végig folytak az arcomon.Nem is próbáltam visszatartani őket nem is tudtam volna.Legalább jól kibőgöm magam mielőtt anyám haza ér gondoltam.De kavargó gondolataimat megzavarta,hogy valaki csengetett a bejáratnál.Senki társaságára nem vágytam.Lehet,hogy Dave jött vissza?Felpattantam és gyorsan megtöröltem a szemeimet a kézfejemmel. Reménykedve nyitottam ki az ajtót de csalódnom kellett mert Andy állt előttem és láttam rettentő zavarban van. -Szia Andy.-köszöntem szipogva. -Szia.Bocs,hogy zavarlak....te sírsz? Nézett rám fürkésző pillantással. Megráztam a fejem de tudtam,hogy hiába tagadom hisz látszik a piros szemeimen és az arcomon a könnyek nyomai. -Hm...fura az előbb Dave is... -Nem érdekel Dave.-csattantam fel és Andy döbbent arcát látva hirtelen elszégyelltem magam.Nem rajta kéne levezetnem a dühöm gondoltam. -Ne haragudj-motyogtam-Gyere be.-tártam szélesre az ajtót,hogy Andy-t beengedjem.-Mi járatban? -Köszi.-válaszolta Andy és tett egy lépést befelé de mivel nem tudtam becsukni az ajtót tőle egy kézmozdulattal mutattam neki,hogy menjen a nappaliba.Andy meg is tette én pedig követtem de láttam még mindig zavartan toporog de ezúttal a nappali ajtajában. -Ülj csak le.-mondtam és próbáltam magam összeszedni és lezöttyentem az egyik fotelbe szemben Andy-vel aki végre nagy nehezen leült a kanapéra.Egy darabig egyikünk sem szólalt meg és látszott Andy-n nagyon kutat az agyában,hogy is fogjon neki a mondandójának.A beálló kínos csöndet végül én törtem meg. -Szóval miért jöttél Andy? -Hát izé...az úgy volt,hogy keresek valakit...és hát közben összefutottam Dave-el és ő mondta,hogy itt laksz.... Andy zagyválásából nem igazán tudtam rájönni mit is akar igazán. -Engem keresel? -Neeeem....heh Dave is ezt hitte....-hebegett Andy-hiába mondtam neki,hogy nem téged kereslek meg sem hallgatott és tök furán viselkedett.... Éreztem,hogy ha még ma többször hallom Dave nevét hisztériás rohamot kapok de próbáltam türelmes lenni bár eléggé nehezemre esett mert belül teljesen fel voltam kavarodva. -Ne is mondd ma olyan volt Dave mint aki megkergült.Nem volt elég ahogy egész nap hülyén viselkedett még az előbb azzal is meggyanúsított,hogy beléd vagyok esve....de hagyjuk is...-legyintettem szomorúan. Andy úgy nézett rám mintha marslakót látott volna.Még jó,hogy ült mert lehet,hogy döbbenetében összeesett volna. -Te tényleg belém...mert én nem vagyok beléd szóval.... -Andy nyugi nem vagyok beléd esve és azt is tudom te kiért vagy odáig.Grainne-ért igaz?-nyugtattam meg Andy-t akinek olyan színű lett az arca mint a haja. -Honnan tudod? -Mikor azt hiszed senki sem lát én véletlenül láttam,hogy olyan pillantásokat vetsz rá,amiből nem volt nehéz rájönni. -Ó...-hajtotta le a fejét a srác és a nadrágját babrálta-Hát igazából azért is jöttem.... ha már úgy is itt jártam a házatok közelébe legalább is Dave mutatta,hogy itt laksz...eszembe jutott te tudnál nekem segíteni,esetleg megmondhatnád hol lakik...-majd hirtelen újra rám pillantott-szerinted van esélyem nála? -Andy ezt tőle kellene megkérdezned.De miért nem hívod el randira?-javasoltam. -Gondolod,hogy randizna velem? Bólintottam egyet és halványan elmosolyodtam. -A suliban az egyik szünetben kérdezd megtőle. -A suliban?Hát ott túl sokan vannak.... Rossz kedvem ellenére majd nem felnevettem Andy esetlenségén. -Nem is azt mondtam,hogy a banda amibe tartozol az ő fülük hallatára tegyél fel ilyen romantikusnak ható kérdést hanem mondjuk félrevonultok és kettesben megbeszélitek. Láttam Andy-nak nem jött be annyira az ötletem viszont mindenképpen segíteni akartam nekik,hogy végre összejöjjenek hisz tudtam a barátnőmnek is tetszik Andy és csak a bátortalanságuk miatt nem járnak még egymással. -Elmehetnék hozzájuk..-kezdte Andy de én közbe vágtam. -Andy én ha nem haragszol nem adnám meg Grainne címét majd ő megadja neked ha akarja. Igaz a én drága barátnőm megadta a telefonszámomat Jerry-nek... ki más lehetett csak ő...pont Jerry-nek a ki a lehető legjobbkor telefonált...puffogtam magamban. Andy csalódott arcát látva némi lelkiismeret furdalásom támadt. -Andy figyelj kitalálok valamit,hogy beszélni tudjatok nyugodtan sulin kívül holnap jó? Andy bólintott aztán elköszönt. -Szia.Akkor én nem is zavarlak tovább. -Szia.

DmTimi

Előzmény | 2010.06.02. 14:06 - #44

DURR!-Ajtó be. -Hogy is lehettem ennyire ostoba?!-keltem ki magamból.Az utca közepén szinte magamban átkoztam önmagamat a butaságom miatt amit az előbb csináltam.-Csak kedves akarok lenniegy lánynal és erre...sejthettem volna hogy ez fog történni!-Ahogy így mentem tovább éreztem hogy az utcán szinte már mindenki engem bámul.-Nem vagyok elmebeteg!-Kiáltottam rá egy bambuló srácra.-csak szerelmes...-Hogy mi?..Megálltam és lopva körülnéztem..remélem nem halotta ezts enki..Szerelmes?Az lennek?Kibe?Evelynbe?Neeeemmm..ez nem lehet....Tovább mentem de ahogyan idegesen szinte futva,menekülve lépkedtem tovább nem vettem észre egy fadarabot és..HOP!Arccal előre estem el.Fel akartam kelnin de aztán visszaestem és mint egy nyamvadt dedós ütöttem a betont. -Hogy lehetek ennyire marha!-Éreztem ahogyan szemeim egyre jobban kezdenek könnyesebbek lenni,de aztán felálltam,erőt vettem magamon...és ahogyan felálltam rögtön Andy döbbent tekintetébe futottam. -Te sírsz?-Kérdezte. -Én.áh,dehogy...-jegyeztem meg,elfordultam és a fölről pakolászni kezdtem a táskámba.-És te? -ÉN?!-Andy annyira értetlenül nézett rám mint soha.-Honnan jut neked eszedbe iylen?-Megfordultam de kerültem tekintetét egy zavart,gúnyos mosolyal hozzátettem. _És neked vajon honnan jut eszedbe ilyen?-Kérdeztem a hátamra vetettem a táskámat és már mentem is volna mikor Andy megfogta a karom. -Figyelj.-Mondta.-Kersek egy lányt. -Te is?!..De jó neked nem tudtam hogy ő ennyire férfi faló....-barátom arca láthatólag elképedt szavaimtól. -Tényleg az? -Az hát...de hagyjuk hosszú történet.Csak vigyázz a szívedre.-Gúnyoldótam.-Menyél előre és a második ház amúgy... -Ugye nem csapsz be? -Szerinted miért sírok?! -Sírsz?!-Elvigyorodtam és megtöröltem az öklömmel a szememet.-Be is vetted?!-kérdeztem és andy arcába trüsszentetetm hirtelen.-csak emg vagyok fázva.-Néztem el,mire barátom felhúzta a szemöldökét. -Légyi legközelebb zsepibe.. -Jaja...-Néztem el tőle.-Szóval vigyázz Evelynnel.-Lépkedtem el gyors iramban de a hátam mögül még azért halottam andy hangját. -Evével?!Dehát én nem őt kersem...!-Nem érdekelt kit keres,elegem volt már az egészből...hazáig futottam de még mielőtt beléptem volna az ajtón egy oylan gondolat futott el hogy ma tenni kéne valamit ami feldob....ez esetben a diszkó a jó....az iskola meg minek holnap...majd azt mondom tűzriadó volt.Elvigyorodtam beléptem,ledobtam a táskám és tervezgetni kezdtem a holnapot.

vica	Előzmény | 2010.06.02. 12:49 - #43

meg is mondom neki határoztam el.Ránéztem Dave-re és ő éppen akkor nézett rám.Rámosolyogtam.... -....szóval nem lenne kedved találkozni velem este felé? Eszméltem fel Jerry hangjára ami szinte beletolakodott a álmodozó gondolataimba és visszarántott a valóságba,hogy vele beszélgetek. -Ne haragudj...-kezdtem de Jerry a szavamba vágott. -Csak szeretnélek látni... Én viszont nem tettem hozzá magamban. -Jerry...-csúszott ki a számon- nem érek rá.Láttam,hogy Jerry nevének hallatán Dave vonásai megkeményednek és arca szinte szoborszerűvé válik majd felpattan a kanapéról. -Most mennem kell.Szia.-és lecsaptam a telefont. Tudom,hogy udvariatlan voltam sőt egyenesen bunkó de muszály volt Dave-el beszélnem és egyáltalán nem volt kedvem Jerry-t tovább hallgatni. -Hiányolt a barátod?-kérdezte Dave erőteljes gúnnyal a hangjában.Nyoma sem volt a szemeiben semmilyen kedvességnek. -Jerry nem a... -Végeztünk mára?-vágott közbe Dave hidegen miközben vette fel a kabátját-mennem kell Jo vár. Jo várja?...Teljesen elképedtem.Akkor mi volt az előbb az a szerelmes csók közöttünk?Cikázott át a gondolat a fejemen...Mintha kés döftek volna szívembe.Hirtelen megvilásodtam....szóval azért lett olyan váratlanul kedves.Csak megjátszotta,hogy tetszem neki és el akart csábítani,hogy elhenceghessen a haverjainak,hogy sikerült meghódítania én meg bedőltem a trükkjének.Hogy lehettem ilyen naiv hülye...csak egy kicsit cicázott velem én pedig egy ostoba liba vagyok átkoztam saját magamat.Hogy is hihettem,hogy engem szeret?Hirtelen nagyon megalázónak éreztem,hogy csak szórakozott velem és elkapott az ideg. -Akkor minek csókoltál meg ha aztán meg randid van a barátnőddel?-kérdeztem fojtott hangon. -Megcsókoltalak volna?Az csak baráti puszi volt.-válaszolta lekicsinylően Dave és kiigazította a haját a szeméből. A szemeimet elöntötte a könny és én gyorsan elfordultam,hogy Dave ne lássa és a csalódott arcomat.Hirtelen erőt vett rajtam a megbántottság.Csak ennyire tartja ami kötünk történt? -Mehetsz.Mára végeztünk.-nyögtem ki elcsukló hangon. -Szia.-köszönt Dave lazán aztán már csak a bejárati ajtó csapódását hallottam én pedig lerogytam a kanapéra és utat engedtem a könnyeimnek.

vica	Előzmény | 2010.06.02. 12:48 - #42

Dave ama mondatának hallatán,hogy rájött kibe vagyok szerelmes egy pillanatra megállt bennem az ütő.Azt gondoltam na most jön a gúnyolódó szöveg,hogy átlátott rajtam,rájött bele vagyok esve és lám-lám még sem tudtam neki ellenállni,beálltam a többi lány közé a sorba akik odáig vannak érte.Ez nyilván legyezgetné a hiúságát nem beszélve az egójáról. De amikor kimondta Andy nevét a szemeim a döbbenettől akkorára nőttek mint a zsebóra. -Dave mi van veled?Olyan fura vagy ma? Neked vagy agyadra ment a matek vagy beszívtál valamit?-csattantam fel. -Most nem....csak bulikba szoktam néha.....-érkezett a válasz azonnal de Dave rájött,hogy elszólta magát-ó-ó azt hiszem nem nőtt a népszerűségi indexem nálad ezzel.-mondta de semmi szégyenérzet nem látszott rajta. Azt hittem lehidalok a hallottaktól. -Ez legvadabb álmaimat is felül múlja veled kapcsolatban.-mondtam vontatottan és közben csóváltam a fejem. -Szoktál rólam álmodni?-nézett rám Dave és pimaszul vigyorgott ami kizökkentett a döbbenetemből. -Nem szoktam.-vágta rá fintorogva-már az első nap rá kellett jöjjek,hogy egy lógós vagy,hogy iszol és cigizel azzal pedig te magad dicsekedtél el,de hogy drogot is használsz.....-mértem végig kissé megvetően a mellettem ülőt. -Hé mostanában nem is lógtam...-méltatlankodott Dave-ami a többit illeti...khkm...előfordul.Egyébként pedig nem vagyok drogos csak kipróbáltam.Én legalább élvezem az életet nem úgy mint a nyálgombóc Jerry barátod vagy Andy.... -Apropó Andy-vágtam a szavába-honna vetted azt az égbekiáltó marhaságot,hogy szerelmes vagyok Andybe? -Hát...izé....puszta következtetés.-krákogta Dave. -És miből következtetted ezt ha szabad érdeklődnöm? Éreztem,hogy kezdek egyre jobban felmérgesedni. -Láttalak vele beszélni a suli előtt és.... Felpattantam Dave mellől és csípőre téve a kezem megálltam előtte és lenéztem rá. -Arra gondolsz,hogy ma pontosabban körülbelül két órával ezelőtt-néztem az órámra-láttad,hogy beszélek Andy-vel? Dave bólintott.Szemeimet forgatva egy pillanatra a plafon felé néztem mielőtt újra Dave-re emeltem volna vissza a tekintetem. -Nos akkor mivel te is ott voltál akkor hallanod kellett,hogy mit beszéltünk.Andy szólított meg,kérdezett és én válaszoltam.Ennyi....De gondolom nem figyeltél mert nem értél rá olyan elméllyülten símogattad a barátnőd fenekét.-jegyeztem meg epésen. -Féltékeny vagy?-érkezett a kérdés egy gunyoros vigyor kíséretében. A kezem ökölbe szorult,legszívesebben nyakon vágtam volna Dave-et de csak egy gyilkos pillantást vetettem rá.Szemmel láthatólag élvezte,hogy egyre idegesebbnek lát. -Egyébként pedig ha tudni akarod az elmúlt két hónapban a köszönésen kívül ez volt az első alkalom,hogy beszéltem két mondatot Andy-vel és mint láthattad nem én kezdeményeztem ezt a beszélgetést.Te persze rögtön azt agyaltad ki,hogy bele vagyok esve Andy-be...hát mit mondjak jó élénk fantáziával áldott meg a sors..... Remegő kézzel simítottam ki a hajamat az arcomból majd folytattam.Szinte ömlött belőlem a szó indulatomba. -Ez a feltételezésed a nap fénypontja.Én és Andy....háh....Először Jerry-vel hozol össze és az ebédlőben megkéred ne kezdjen ki velem mintha bármi közöd lenne hozzá.Majd látványosan megsértődsz aztán kis híjján fellöksz az ajtóval most meg ez a história a haveroddal.Kicsit sok a jóból mára.... Egyik lábamról a másikra álltam,karjaimat összefontam magam előtt és dühösen kifújtam a levegőt. -Te meg kilöktél a padból...-vágta rá Dave. -Megérdemelted...-kiáltottam vissza. -Bocs...szóval... én azt hittem...-kezdte volna Dave a magyarázkodást és közben felállt a kanapéról. -Mit hittél?Délelőtt Jerry-be vagyok szerelmes délután meg Andy-be?Képes vagyok pár óra leforgása alatt kiszeretni valakiből aztán azzal a lendülettel beleszeretni másba?Nem értem a gondolkodásodat Dave...ha szóba elegyedek egy fiúval akkor az egyenlő azzal,hogy szerelmes vagyok belé? Martin barátoddal is beszéltem már.... -Mit beszéltél te Gore-al?-kapta fel a fejét Dave és kissé elsötétült a tekintete. Mintha némi nem tetszés csendült volna ki a hangjából. -Nem mindegy?De mielőtt rárontanál Martinra,hogy kifaggasd elmondom,hogy....khm...izé....szóval...-dadogtam és közben láttam Dave várakozóan néz rám-felőled érdeklődtem.-mondtam ki egy szusszra. Éreztem,hogy elvörösödik az arcom és elfordítottam a fejem de a szemem sarkából láttam,hogy felderül Dave arca és elégedett mosolyra húzódik a szája. -Tényleg? -A múlt héten mikor nem jöttél akkor kérdeztem Martint,hogy mi van veled.Aztán kiderült betegen fekszel otthon és....-magyaráztam de elhallgattam Dave pillantásától. -Szóval hiányoztam neked....-mondta Dave hallkan majd közelebb lépett hozzám és még mielőtt válaszolhattam volna felemelte a kezét, finoman megsímogatta az arcom.A hirtelen jött kedvességtől elakadt a szavam ,és azt hiszem kissé le is dermedtem azért nem tiltakoztam,nem tudtam mire vélni és egyik pillanatról a másikra megfeledkeztem arról,hogy milyen mérges voltam. Dave tett még egy lépést felém és a derekamnál fogva magához húzott és én nem ellenkeztem.Ma már másodszorra ölel magához gondoltam.Mintha megállt volna az idő.Melegség öntött el,az arcunk egész közel került egymáshoz, és méllyen magamba szívtam Dave illatát.Homlokainkat egymáséinak támasztottuk,hosszan egymás szemébe néztünk és csak ő létezett számomra.Egyikünk sem szólalt meg én pedig nem akartam a pillanat bensőségességének varázsát szavakkal elrontani és azt hiszem Dave sem akarta.Másodperceken keresztül csak egymás arcának rezdüléseit figyeltük.A csöndben csak a hangos lélegzésünket lehetett hallani.Dave most annyira más gondoltam.A tekintetében gyengédséget véltem felfedezni és a közelségétől,a keze melegétől a derekamon a lábaim rogyadozni kezdtek alattam és minden bizonnyal össze is csuklottam volna ha Dave nem tart szorosan.Már-már hajlottam volna affelé,hogy bevalljam neki mit érzek iránta. -Dave...suttogtam-én... -Csss.... Aztán a száját közelíteni kezdte az enyémhez...na most meg fog csókolni ujjongtam magamban és ahogy összeért a szánk én önkéntelenül is becsuktam a szemem....szívem hevesen dobogott...remegett a gyomrom,karjaimat a nyaka köré fontam, hozzásimultam...kizártam minden zavarónak ható gondolatot a fejemből. Felsóhajtottam....boldognak éreztem magam mint aki rózsaszín fellegekben jár.Dave talán még is engem szeret nem Jo-t,talán belém szerelmes gondoltam és Dave kezde elméllyíteni a csókunkat amikor éles berregéssel megszólalt a telefon belerontva az idillbe.Próbáltam figyelmen kívül hagyni a zavaró hangot mert nem akartam elszakadni Dave-től és úgy tünt ő sem tőlem de az idegesítő csörgés mintha egyre hangosabb lett volna. Végül Dave kelletlenül elszakította a száját az enyémtől és kissé pihegve megszólalt. -Bár nem szívesen mondom azt hiszem fel kéne venned a telefont. Tudtam,hogy a gyönyörű pillanatnak vége és lemondóan felsóhajtottam Dave pedig elengedett és én odasétáltam a komódon álló telefohoz közben igyekeztem a lélegzésemet ráncba szedni majd felkaptam a kagylót.Ki a fene lehet az.... -Halló.-szóltam bele nem túl barátságosan. -Halló.Jerry O'Conell vagyok beszélhetnék Evelynnel. Jerry nyilván nem ismerte meg a hangom én pedig azt hittem elejtem a kagylót döbbenetemben.Honnan a csudából tudja Jerry a számunkat? Dave közben kényelembe helyezte magát a kanapén és kíváncsian pillantgatott felém,hogy kivel beszélek.Próbáltam semleges arcot vágni de belül elöntött a düh. -Én vagyok.-vakkantottam. -Á szia.Zavarok?-kérdezte Jerry vidáman. -Ami azt illeti igen.-sziszegtem bosszúsan. -Ó bocsi én csak... -Figyelj mi olyan fontos amit nem tudott várni holnapig? -Arra gondoltam beszélgethetnénk kicsit.... Fújtam egyet.Ezért hívott?Nem hiszem el....éppen a szerelmemmel csókolózok...szívem hatalmasat dobbant..igen Dave a szerelmem most már tökéletesen biztos vagyok,hogy mit érzek.Totálisan és visszavonhatatlanul szerelmes vagyok Dave-be és ha sikerül végre leráznom ezt a fajankó Jerryt m

DmTimi

Előzmény | 2010.05.29. 08:46 - #41

"Honnan veszed hogy Jeremyt szereti,mégcsak nem is láttad őt csókolózni vele!"-Szólalt meg bennem egy hang mire a msáik ezt felelte:"Szerelmes bele ezért ennyire rideg veled kapcsollatban.Mert téged enm szeret.Ezt már számtalanszor bebizonyította.Te mégis miért vonzódsz hozzá?"-Oh,a matek példa,hoppá....valami hiányzik onann... -KÉszen vagy DAve?-Kérdezte Evelyn. -Még nem.-Válaszoltam elhadarva s pillantásunk egy percig egymáséval ütközött.Kezdett megint melegem lenni.Direkt a feladatra erőltettem tekintetem és némán bámultam csak azt...fogalmam sem volt hogyan kell azt megoldani.Ha gondolkodtam volna talán rá tudtam volna jönni de ez most valahogyan nem ment..csak Evelynnel tudta foglalkozni.Azzal hogy ő ott ül melettem és hogy miylen szép is,hogy mennyire finom az illata....ebben a pillanatban mintha csak ő létezett volna számomra.A külvilág és a matek példa sem létezett csak ő.A szemem sarkából őt kezdtem el nézni.Megejtettem egy láthatatlan félmosolyt és visszanéztem a feladatra."Mien szép is lehet Eve ruha nélkül...mondjuk úgy hogy nincsen rajta semmi..."-Gondoltam magamban és most már nem bírtam magamban teljesen elvigyorodtam és a lányra néztem.Eve visszanézett rám -Most mit vigyorogsz?-Kérdezte.Kérdését mintha megsem halottam volna az agyam tovább zakatolt.Már éppen előttem volt teljesen Evelyn mesztelenül amikor a lány tapsolt egyet előttem -Hahó!-Szólalt meg.-Itt vagy? -JAh...öhm...persze..-Gyorsan elkaptam tekintetemet észrevéve azt hogy az az előbb Evéével találkozott és beíratm valamit mert már úgy érzetem nem tudok hogyan avgy mit gondolkodni ezen.A feladat értelmetlen. -KÉsz.-Mondtam.Azonban gondolataim még mindig ott voltam hogy nincs Evén ruha és hogy mennyire szép is.Megérintettem volna a bőrét....de most nem tehettem.Eve elvette tőlem a matek feladatot és azt nézegette. -Nem jó.-csóválta meg a fejét ujból és ujból.-Nagyon sok hibád van....Dave,hol jársz agyilag? -Mi?..Sehol..-Válaszoltam de magamban azért hozzáfűztem hogy:Valahol egy puha ágyban...Eve visszaadta a matek könyvet és én kezdhettem az egészet előlről. -Nincs is megoldása!-Vágtam aztán idegesen oda az asztalhoz.-Nem bírom a...a..reménytelen eseteket! -Jól érzed magadat Dave?-Lepődött meg a lány a viselkedésemen. -Igen-igen.-Embereltem meg magamat.-csak nem tudom hogy kell megoldani ezt..a....ezt az izét...-Eve közelebb jött hozzám egy picivel és én is hozzá hogy közösen tudjuk megoldani a feladatot ami egy csepept sem volt egyszerű de a lánynak mégis ment.És mennyire jól csinálta..közben magyarázott is.Teljsen egy tanárnő volt...amikor a Tiranno saurus óráján is csak figyelt..de nem..mintha ott máshol lett volna..lehet rajtam gondolkodott..mi van ha..mi van ha valahol máshol van agyilag és nem ott..mi van ha igazából nem Jerryt szereti hanem...Andy!Ezaz!Andyvel beszélt amikor kifele ment egy pillanatra láttam és! -Te szent ég...-Sóhajtottam -Érted?-Kérdezte a lány. -Igen...Igen!..Már hogyne..mindent!Mindent.Abba vagy szerelmes!Rájöttem! -A könyvembe?-Ráncolta a homlokát Evelyn. -Nem!A vörösbe!..Anydbe! -Mi van?!

vica	Előzmény | 2010.05.15. 14:18 - #40

Teljesen elvörösödött a képem az érintés hatására és igyekeztem kihúzni a karom Dave kezéből pedig nagyon jól esett amit csinált. -Nem tesz semmit...-dadogtam. -Adhatnék rá gyógypuszit....-vigyorgott Dave-Persze csak baráti alapon-tette hozzá sietve. -Nem szükséges....-válaszoltam és zavaromban a szőnyeget kezdtem bámulni-Inkább a barátnődnek kéne puszit adnod-néztem meg. -Te pedig gondolom a kedves Jeremy puszijára jobban vágyódsz.-vágta rá Dave hidegen s már egyáltalán nem vigyorgott. -Szerintem ne firtassuk egymás magán életét azt javaslom.-mondtam én is ugyanolyan hidegen-kezdjünk neki a mateknak. Eltávolodtam Dave-től és mindketten neki álltunk a házit megoldani,közben eszegettünk és volt amikor egyszerre nyúltunk a tálba és összeértek az ujjaink.Én is ő is úgy rántottuk vissza a kezeinket mintha áram ütés ért volna minket.Egy röpke pillanatig egymásra néztünk de aztán azonnal a füzetünket felé fordítottuk a tekintetünket és látványosan a házira koncentráltunk.Aztán leellenőriztem Dave megoldását ami jónak bizonyult majd rátértünk olyan példákra amik nem mentek neki.Elmagyaráztam az azokkal kapcsolatos tudni valókat aztán adtamneki példákat,hogy oldja meg őket de úgy tünt nem nagyon figyel,mintha egy másik bolygón járt volna.....

vica	Előzmény | 2010.05.15. 14:17 - #39

A bennem fortyogó indulattól kicsorduló könnyeimen át alig látva tartottam az ajtó felé ami suliba vezet majd dühösen szinte kivágtam azt aztán beléptem rajta becsuktam és neki támasztottam a homlokomat a hideg vasnak..Kezem-lábam remegett...Mélly lélegzeteket vettem és próbáltam magam megnyugtatni.Igyekeztem,hogy ne kezdjek el tehetetlen mérgemben hangosan sírni nem akartam,hogy mások lássák rajtam,hogy olyan vagyok mint egy bőgő masina óvodás.Még csak az kéne,hogy Jo észre vegye a szétsírt képemet.Akkor megint nem szállna le rólam egy darabig és azzal macerálna,hogy egy ne bánts virág vagyok.De nem sokáid tartott a nyugtom mert kisvártatva valaki kívülről nyitotta az ajtót.Csak Dave lehet gondoltam hisz ő van kint egyedül a torna pályán.Mire szóltam volna,hogy lassabban addigra már olyan lendülettel lökte be az ajtót,hogy a kilincs nekicsapódott a karomnak én pedig hátra tántorodtam kissé és már majdnem hanyatt estem amikor Dave az utolsó pillanatban elkapta a kezem és visszatartott majd átölelte a derekam és magához húzott.Még élveztem is volna a pillanatot ahogy Dave karja a derekamra fonódik,méllyen a szemembe néz,belélegeztem az illatát és arca olyan közelségbe kerül hozzám,hogy....áááá fáj a karomon a pont amit megütött a kilincs tolakodott az idillbe a fájdalom érzése. Kirángattam magam Dave kezei közül és arrébb álltam tőle. -Dave olyan vagy mint egy dúvad...minek csörtetsz így?-ripakodtam rá hirtelen és fájdalmas fintorral tapogattam a kezem majd szipogva töröltem meg a szemem a pulcsim ujjával. -Bocsi.-sütötte le a szemét Dave hebegve.-nem akartam. Majd rám nézett és akkor vette észre,hogy könnyesek a szemeim. -Sírtál?-kérdezte sajnálkozva és közelebb lépett és olyan mozdulatot tett mintha meg akarná símogatni az arcom. De én elkaptam a fejem mert zavarba jöttem.Egyáltalán nem akartam,hogy Dave így lásson. -Nem.-vágtam rá sértődötten sarkon fordultam és felrohantam az osztályba. Hamarosan Dave is beért és leült mellém.Szerencsére becsöngettek és így megmenekültem attól,hogy magyarázkodjak Dave-nek ha esetleg újra csak firtatta volna a könnyeimet.Mr.Williams csattogott be egy fantasztikusan érdekes kémia órát tartani.Még jó,hogy ő az osztályfőnök és a matek tanár is a kémián kívül így legalább eleget látjuk...gondoltam kissé cinikusan.A T-rex ahogy Dave hívja....már majdnem elmosolyodtam erre de aztán visszatartottam.Lopva Dave-re sandítottam és láttam ő pedig szomorúan rám néz de én gyorsan elkaptam fejem.Alig tudtam odafigyelni arra amit a tanár mond egyszerűen nem ment ki a fejemből az ebédlői jelenet és Dave ölelése.Milyen jó érzés volt ahogy a karjában tartott.....na ne bolond vagyok...mit álmodozok én Dave-ről....van barátnője és különben is... -Így van Ms.Thompson?-hallatszott közvetlen mellettem a kérdés. Az ofő állt a pad mellett és kérdően vizsgálgatta az arcom.Az osztályon moraj futott át és elfojtott kuncogásokat hallottam. -Ő....bocsánat...nem értettem a kérdést.-krákogtam vörös fejjel. -Több figyelmet Ms.Thompson.-mondta Mr.Williams figyelmeztetően. Bólintottam.Az óra további részét kínszenvedésnek éltem meg.Alig vártam,hogy kicsengessenek és végre kiszabaduljak innen. Percenként lestem az órámat persze nem túl feltűnően és szinte visszaszámoltam.Még öt perc...négy...három...kettő....egy...megkönnyebbülten felsóhajtottam amikor végre felhangzott a csengő berregése. Sietve összepakoltam és már indultam amikor Dave megállított. -Eve kérdeznék valamit.... Vártam toporogva a pad mellett de Dave csak nem akart megszólalni. -Dave mondjad aztán had menjek...-válaszoltam türelmetlenül. -Hova sietsz ennyire?-kérdezte-talán vár az okos pasid? A kicsendülő gúny a hangjából megint felbosszantott. -Dave ha ezért állítottál meg akkor kár volt fáradnod...-mondtam kimérten-egyébként pedig semmi közöd hozzá. Ezzel fordultam is el,hogy kimenjek de aztán Dave kibökte mit akar. -Akkor most mi lesz a matek korrepetálással?Mivel nem nagyon bírsz gondolom elfelejthetem a dolgot.... -Dave ha ismernél ez nem lenne kérdés számodra. -Ezt ,hogy érted?-kérdezte értetlenkedve Dave. -Úgy,hogy nem szoktam cserben hagyni a barátaimat és mindig betartom amit ígérek.Különben pedig tévedsz mert bírlak csak időnként baromira fel tudsz bosszantani.Szóval megbeszéltük,hogy segítek neked és én ehhez tartom magam.Ha te nem akarod akkor nem muszály jönnöd hozzánk,hogy matekozzunk...de ha igen akkor gyere délután. Nem vártam meg mit válaszol úgy voltam vele rá bízom mit tesz.Majd eldönti,hogy kér-e továbbra is a segítségemből és nem fogok neki könyörögni. A folyosóra kiérve összefutottam Grainnel és a bánatos arcát elnézve levontam a következtetést,hogy még mindig Andy után szomorkodik.Beszélgettünk pár percet de aztán neki mennie kellett én pedig még bementem a könyvtárba ahol összefutottam Jerryvel. -Szia.Figyelj mikor végzel?-kérdezte a srác vigyorogva. -Fél óra múlva.Miért? -Mert elkísérnélek egy darabig hazafelé menet ha te is akarod...-állt hozzám közelebb Jerry. Végül is miért ne gondoltam Jerry kedves srác majdnem,hogy túlságosan is. -Oké.-bólintottam. Amikor megtaláltam a könyveket amikre szükségem volt megkerestem Jerry-t és az épület kijárata felé vettük az irányt.Kilépve láttuk,hogy a suli előtt a szokásos csoport ácsorgott közöttük Dave és Jo. Észre vettem,hogy Dave megvető pillantással méregeti Jerryt aki erre gúnyosan lebiggyesztette a száját,Jo pedig engem méreget kíváncsian felhúzott szemöldökkel. Remélem nem verekednek össze villant át az agyamon és belekaroltam Jerrybe,hogy így irányítsam előre. -Nicsak a két stréber összetalált...-jegyezte meg Jo csak annyira hangosan,hogy mi is halljuk. Eleresztettem a fülem mögött a mondatot és tüntetően hátat fordítottam Jo-nak.Szerencsére Jerry sem szólt semmit,nyilván úgy volt vele,hogy nem alacsonyodik le hozzájuk,hogy válaszra méltassa őket.Mint egy győztes olyan vigyorral az arcán tette a kezét az enyémre de amikor elmentünk mellettük egy bátortalan hang szólt utánam. -Eve.... Andy volt az megismertem.Oda fordultam felé. -Igen? -Ö...ööö...hát...szóval...-hablatyolta és a lábával köröket rajzolt a földre-nem láttad Grainne-t?-bökte ki nagy nehezen. A többiek felnevettek ami csak fokozta Andy zavarát. -De igen.Fél órája ment haza.-válaszoltam.-ha találkozom vele holnap átadjak valami üzenetet? -Ö...ne....köszi. -Oké.Akkor sziasztok.Gyere Jerry menjünk.-és finoman húzni kezdtem a srácot.Csak minnél előbb el innen... Jerry-vel egy darabig szótlan bandukoltunk aztán egyszer megtörte a csendet. -Nem lehet könnyű neked ennyi,hogy ennyi ostobával jársz egy osztályba.... A csipetnyi lenézés a hangjában nem tetszett. -Ők nem ostobák csak másabbak mint te vagy én.-jegyeztem meg szárazon. -Persze lógosok és a barátaik.... Megkönnyebbülésemre a házunk utcájának sarkához értünk. -Én megérkeztem.-mondtam -Holnap találkozunk remélem.-válaszolta Jerry negédesen mosolyogva. -Biztosan.-motyogtam-Szia. -Szia. Haza érve lecuccoltam,ettem egy szendvicset aztán nekiálltam a házinak. 4 óra körül csengettek.Kinyitva az ajtót Dave állt a küszöbön lazán a félfának támaszkodva. -Helló.-köszönt -Szia.Úgy döntöttél,hogy még is csak hajlandó vagy tanulni? Dave bólintott persze nem túl lelkesen. Betessékeltem és beirányítottam a nappaliba ahol aztán ledobta magát a kanapéra és azonnal kutatni kezdett a táskájába majd egy zacskó chipset húzott elő. -Egy kis nasi....-vonogatta a vállát. -Hozok neki egy tálat.-vágtam rá és kilibbentem a konyhába majd gyorsan vissza is tértem a nappaliba.Beleöntöttem tálba a rágcsálni valót és én is leültem.Felgyűrtem a pulcsim ujját és kisöpörtem a hajam a szememből majd Dave-re néztem és akkor láttam,hogy elkerekítve a szemeit nézi az alkarom. -Ezt én csináltam a kilinccsel?Bocs...-kérdezte és közelebb ült hozzám kezébe vette a karom és a hüvelyk ujjával símogatni kezdte a lila foltot. Teljesen e

DmTimi

Előzmény | 2010.05.14. 18:06 - #38

Hosszan néztem Evelyn után...mindent gondoltam volna róla de azt nem hogy barátnak gondol..Leültem az egyik üres székre és csak néztem magam elé.Ennyi...szerintem csak mondta hogy barátok vagyunk mert én rákényszerítettem..nem.Nem gondol annak..beképzetl önérzetes majomnak gondol....És lehet igaza is van. -A fenébe!-bereugtam az előttem lévő székbe de ez jobban fájt a lábamnak mint az előbb említettnek.Hallgattam és néztem magam elé miközben gondolataim csakis a lány körül forogtak.És azon hogy én miben hibáztam...lássuk be.Talán túlságosan is erőltettem a dolgot.....De megvédte Jerryt!Azt az idióta kis dögöt!...Megvédte...-Magamban puffogtam hogy hogyan lehet az hogy egy nálam sokkal szerencsétlenebb srácra bukik...aki még nem is helyes.nem akartam elhinni.Éreztem ahogy a gyomorm megfájdul és felálltam.Ideje indulni-gondoltam magamban.Ahogy elindultam egy pocsolyába néztem:onnan kissé kócos képem nézett vissza. -Jerry sokkal csúnyább...-Jegyeztem meg dühöngve félhangosan a pocsájának és félresimítottam a hajamat a szememből.Előre néztem és kinyitottam az ajtót.

vica	Előzmény | 2010.05.13. 13:12 - #37

Dave otthagyott minket és én hosszan néztem utána a háta mögött becsapódó ajtó hangjára pedig öszzerezzentem.A lejátszódott jelenet hatására teljesen elment az étvágyam és csak kedvetlenül turkáltam a kajában.Teljesen megdöbbentett Dave viselkedése és fel is zaklatott de rendesen.Mit képzel magáról....mekkora egy beképzelt,egoista... egyszerűen hihetetlen mit megenged magának...dühöngtem magamban."jó lenne ha nem kezdenél ki Evelynnel"... idéződtek fel Dave szavai a fejemben...nehogy már ő döntse el ki kezdhet ki velem és ki nem gondoltam dacosan.... mint egy féltékeny férj olyan volt...féltékeny?...de miért lenne féltékeny?...nem értem...A gondolatok csak úgy kavarogtak a fejemben.Az ebédlőben lévő hangok olyan távolról jöttek alig hallottam őket annyira elmerültem az összezavarodott érzéseimben és gondolataimban.Inenn-onnan felhangzott egy-két kuncogás és tudtam sokan bámulnak felénk és pusmognak rólunk.Hirtelen nagyon kicsinek kezdtem érezni az ebédlőt mintha fojtogatna a légkör és a helység.Ki akartam szabadulni és elmenni de nem csak innen hanem az egész városból vissza Londonba. Hirtelen arra eszméltem,hogy valaki beszél hozzám. -Eve huhú...-szólt Jerry és integetett az arcom előtt-merre jársz? -Hogy mi?-kaptam észbe és akkor vettem észre ,hogy még mindig a vállamon van Jerry keze.Kissé kellemetlennek találtam a gesztust magam sem tudom miért.Talán mert nem az ő ölelésére vágytam a lelkem legméllyén. -Csak azt kérdeztem újra,hogy megvárhatlak-e suli után?-nézett rám kérdően a srác és számomra túlságosan is kedvesen mosolygott.Szinte majdnem tenyérbe mászóan. Hirtelen felpattantam lerázva így magamról Jerry kezét. -Ne haragudjatok-motyogtam Jerryre és Grainne-re pillantva-de nekem most mennem kell. Mint akit üldöznek úgy menekültem ki az ebédlőből nem törődve az asztaltársaim értetlen arckifejezésével.Csak mentem nem is figyelve arra,hogy merre járok és azon kaptam magam,hogy azon a folyószakaszon járok ami kivezet a torna pályára.Automatikusan vettem az irányt az ajtó felé ami vezet a szabad levegőre ahol csönd van nyugalom és ami a legfontosabb egyedül lehetek.Kiléptem a suli épületéből behunytam a szemem és vettem egy mélly levegőt amit lassan kifújtam.Meg kell nyugodnom gondoltam...éreztem a szívem úgy zakatol majd kiugrik a helyéből.Kinyitva szemem megláttam Dave-et a lenti korlátoknál ácsorogva támaszkodni.A lábaim szinte maguktól vittek oda hozzá és megálltam mellette.Na most számon kérem rajta amit művelt... -Miért csináltad ezt?-kérdeztem halkan. De Dave még arra sem méltatott,hogy felém fordítsa az arcát tüntetően előre bámult és én oldalról láttam,hogy a szája dacosan legörbül.Ez felbőszített. -Legalább rám néznél ha már hozzád beszélek...-mondtam de igyekeztem vissza tartani magam,hogy ne kiabáljak-Ez jó...féltékenységi jelenetet rendezel,hülyét csinálsz magadból,belőlem és Jerryből is mégis neked áll felljebb és még te vagy megsértődve. Jerry nevének hallatán Dave felém kapta a fejét és dühösen szikrázó szemmel pillantott rám. -Ne is említsd előttem azt a pojácát...-sziszegte Dave-és egyáltalán nem voltam féltékeny...különben pedig nem értem minek jöttél ide...már nem zavarlak titeket.Nyugodtan élvezhetnéd a "kedves,helyes és megértő" pasid társaságát.-tette hozzá némi gúnnyal a hangjában Dave és újra elfordította a fejét. Vettem egy mélly lélegzetet. -Dave Jerry nem a pasim és nem mellesleg te sem vagy az,hogy úgy viselkedj mintha a tiéd lennék. -Én csak meg akartalak egy fickótól óvni akinek csak arra kellesz,hogy lefektessen.-válaszolta morogva Dave de látványosan másfelé figyelt nem rám.Lepillantva a kezeire láttam,hogy olyan szorosan markolja a korlátot,hogy elfehéredtek az ujjai. -Nevetséges,hogy ezt éppen te mondod.-csattantam fel most már indulatosan-ha a kis parkos akciódra gondolunk te pontosan erre utaztál.Ki akartál pipálni a hódításaid listáján de nem jött össze.Be akartad bizonyítani a haverjaidnak,hogy minden lányt meg tudsz szerezni,mert nem bírtad elviselni,hogy van olyan aki nem hódol be neked azonnal. -Ez nem igaz-vágott közbe Dave. Tiltakozóan feltettem a kezem. -Hagyjuk a rossz dumát...nem vagyok rá kíváncsi... -Hát ez az te egyáltalán nem vagy kíváncsi arra amit mondok....-jegyezte meg Dave némi keserűséggel a hangjában. -Talán mert mindig marhaságokat beszélsz.-vágtam rá mire Dave megint felém fordította hirtelen a fejét és szinte égetett a nézése-Figyelj tisztázzunk valamit.Mi osztálytársak vagyunk és ennyi.Én sem firtatom,hogy mit csináltok Jo-val ha kettesben vagytok mint ahogy rád sem tartozik,hogy ha én esetleg lefeküdnék Jerry-vel vagy mással.Nincs szükségem pesztrára. -Szóval....csak osztálytársak vagyunk? -Igen miért mi kéne,hogy legyél még?-válaszoltam kérdésre kérdéssel kissé meghökkenve. -Hát....mondjuk....barátok...-mondta Dave de olyan bizonytalanul mintha valami mást akart volna mondani,de az utolsó pillanatban meggondolta volna magát. Barátok?.....én nem a barátságodat akarom villant át az agyamon és kissé elpirultam.Most én fordítottam el a fejem,hogy Dave ne lássa a képem színét.Beletúrtam a hajamba aztán vissza fordultam Dave felé. -Oké-sóhajtottam-akkor barátok vagyunk,de ez akkor sem jogosít fel arra,hogy ezt tedd.Provokálsz valakit aki uram bocsá' meg meri fogni a kezem aztán ha nem olyat válaszol ami neked tetszene akkor az öklöddel akarod az igazadat védeni. -Te meg élvezted,hogy fogdosta a kezed....-kiabált rám Dave indulatosan. Már éppen rávágtam,hogy "nem" de aztán bevillant ahogy ő meg Jo-t ölelgette és elkapott a harctéri idegrendszer. -És ha igen?...Látom nem lehet veled értelmesen beszélni.Miért van az,hogy mikor végre eljutok oda,hogy talán azt mondhatnám neked,hogy kedvellek akkor mindig teszel vagy mondasz valamit,hogy ezt elfelejtsem?Te vagy az egyetlen ebben a rohadt városban anyám után aki képes két perc alatt felidegesíteni.-kiabáltam én is remegő hangon és éreztem,hogy ellepik a szemem a könnyek.Ezt nem szerettem volna,hogy Dave lássa ezért otthagytam és elrohantam.

[56-37] [36-17] [16-1]